Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)

lobbi, a paszomány, a pina, a sör, a DNS, a nyuszi, az állam, a lila, a he- gedűkadencia, a pollen, a temetés, a barlangrajz, a számum, a stressz, az ultrahang (pardon, a posz[t]hang), a baudelaire, a villamosszék, a pillantás, a jaj, az orgazmus, a fogkefe, a melltartókapocs, a nagytata, a milóivénusz, a domb, a fityisz, és tetszőlegesen folytathatnék, de az írót idézve inkább befejezzük, azaz: „etc”. Hogy ne haljon meg bután, Hüvely Matyi sorban kérdezte az értelmesebb lényeket, tulajdonképpen mi is a posztmodern? Az író azt találta mondani, hogy az, ami a Száz év magány4, az építész rámutatott a készülő tömbházra, a genetikus a környező világra, az esztéta aszon- ta, hogy a posztipari társadalmak szellemi termékeinek a váladéka, Baudelaire, hogy a Verlaine kopaszsága, Verlaine, hogy a Baudelaire zöld haja, a neandertali, hogy a bölény, a villamosszék, hogy az újra üzembe helyezendő villanyresó, a hegedűkadencia, hogy ami inkoherens, úgyhogy ne is folytassuk, Hüvely apródonként megtudta a posztmodern mibenlétét, ezért aztán már nem is érdeklődött a paszománynál, a számumnál, a nagytatánál, a pinánál, a fityisznél, etcetera, mert lényegesen többet ezek sem tudtak volna hozzáfűzni. Életét azóta is diszkrét bájjal lengi be a burzsoázia posztmodernje. Erről ennyit.

Valamit a józanságról. Amikor Hüvely Matyi néha és kivételesen józanul ment haza, nagyon rendszerető ember volt: akkurátusán levetkőzött, gondosan megvetette az ágyát, szépen összerételte a ruháit, majd még a sarat is kikefélte a nyakkendőjéből. A féljed mindig ilyen mogorva, kérdezi egy barátnő Hüvely mélabús feleségétől. 0, nem, mond az asszony, csak amikor józan. És ha részeg, akadékoskodik a hülye libája. Akkor elviselhetetlen, adja meg a pontos választ a megtört asszony. Erről ennyit se.

Mint említém ehelyt, Hüvely Mátyás fölöttébb szemérmes, már-már prűd férfiúvá cseperedik, csak az a peche neki, hogy mindent alulnézetből kénytelen szemlélni / csinálni, hát időnként, csupa megszokásból ezt tette a nőkkel is, hol így, hol úgy. Szemérmetessége fól-fólborzolódik, amikor a szomszéd Szájtáti és Szájmámi, e két perverz kukkantó mocskos szájjal szóvá teszi, hogy mit csinál a nyitott teraszon a mégszomszédabb orvos házaspárok tizenhárom éves fia és tizennégy éves leánykája, nevezetesen Nyalinkó és Szo- pi, a két kis hunczfut. Mentségükre hozza föl, hogy élvezettel csinálják ám azok külön-külön is együtt (így érthető?), merhogy ily módon könnyebben- jobban koncentrálhatnak. Hogy megleckéztesse a két vén voyeurt, megjegyezte, hogy hajdanán az Illésék Holdfény ’69 nevű dala is csupán azért nyerte ezt a címet, mert a single éppen (mille neuf cent) soixante-neufben keletkezett, ami itt egyszerű dátum. A Lahti csapata nevének eredetét pedig csak azért nem boncolgatja a vén szipirtyók előtt, mert egyáltalán nem hiszi, hogy azok akár csak tízig is el tudnak számolni finnül, s szerény tanulmányait tekintve maga sem biztos abban, hogy a kuusysi éppen hatvanki4 Lásd: Temesi Ferenc: Por

808