Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)

pedig mégis eszükbe jutott valami, akkor az azonmódúlag tudomásra is jutott. Tudomásra, csak így, személytelenül, mégha ez helytelen is. Akkor aztán megkérdezték őket a véleményükről, de nem ám hasznosítás céljából... A szépfiúk kérdezgettek, majd pofozgattak, kérdezgettek, pofozgattak, aztán már nem is kérdezgettek, csak pofozgattak, pofozgattak, s bőrberciék fölöttébb hasznos tevékenységéről még más, ennél kevésbé szelíd dolgok is jutottak az emberek fülibe, úgyhogy a dolgozók nem a fülüket, hanem a szájukat tömték be huzat ellen, hogy az ki ne vinné drága és eredeti fogsorukat. Egyetlen nyitott fül s (ezért) egyetlen kicsi betömött száj lett az ország, volt nyugalom és szolid és biztonságos nyomor. A mészárszékban mészárost, a kenyérboltban kenyerest, az iskolában tenyerest, a hazában hazát, a tejüzletben pedig szoptatós anyákat árultak; a narancsüzletben pedig semmit, legkiváltképpen banánt nem. Átparafrazált viccek ideje járta. Ha valaki azt tanálta mondani, hogy a szomszédom aszonta, a tegnap vett egy kiló bélszínt, akkor, ha e szomszéd nem volt legalább aktivista, a hallgatóság legott rávágta: mondja maga is. Pedig ezt köztudomásúlag az impotens vénemberek teszik, illetve mondják. Egyre sötétebb lett, s a sötétség a bujálkodás melegágya. Ezt Hüvely akkor értette meg, amikor az utolsó, még hunyorgó főtéri reklámtáblán szemérmetlenül megjelent az alkonyi hirdetés: S PER- MAGAZIN. Igen frivolul hatott a nagy balkánuló estben. A kutyafáját, gondol Hüvely Matyi, kiben lehet annyi energia, hogy e reklámot éltesse, s azt mondta didergő barátnőjének, hogy: nem adnám sokért.

Hüvely Matyi azért csak egyre fennebb lépegetett a társadalmi ranglétrán. Egyelőre még volt s olcsón alkohol; először a sörmesteri, majd a pálinkapi- tányi címet nyerte el. Később rájött, fennebb már nem léphet, mert nincs is annyi alkohol. És pénz. Itt meg kell állni.

Kicsi ország nagy koldusbottal jár. Aki az idén nem hal éhen, az a jövőre megbánja. Ne szopj le, mert egy vízfejű gyermekre valóm sem marad. Ilyen s még ilyenebb közmondolatok járják akkoriban. A vaskosabbakat itt szeméremből elhallgatjuk.

A mieink a világ legboldogabb gyermekei. A mi iparunk a legfejlettebb az országban. A mi diktatúránk a legdemokratikusabb. A mi titkosrendőrségünk a legképzettebb. (Ez utóbbit nem hangoztatják ugyan, de legalább igaz.) A borsosabbakat - a fenti szeméremből - itt is elhallgatjuk.

Vigasztalás gyanánt a Hüvely Matyi életében megjelent a posztmodern, beszőtte létét és tudatát, egész életvitelét. Bármerre fordult, posztmodern volt a világ: a regény, az épület, a sajt, a szerelem, a politika, a tyúkketrec, a

807