Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)
dók. így hát dolgozónk keveset pihent, inkább csak borús éjszakákon, amikor se hold, se csillag. Szentjánosbogarakat ugyebár mégsem pingálhatott a boltívekre. Ilyenkor gyorsan elhasználta az egész havi fekete festéket, aztán hason fekve arról ábrándozott, hogy ha kicsi maradt volna, mint a szerencsés csillagzat alatt született Oskar, akkor még KB-tag is lehetett volna belőle. De a földig érő törpe nem tűrt meg a környezetében olyan sudáran mackós, nagydarab magyar minisztereket és egyebeket, mint Hüvely. Elkeseredésében mi telhetett tőle, tudván, immár sfemmi sem lesz belőle? Ivott hát szegény, doktorba’, s gyermekkori kiszámolósdival módosítgatta rosszkedvét, ismételgetvén, hogy „farkam-barkam, jaj be szép”, amit előbb ő, férfikora be- köszöntén majd a lányok is elhisznek neki. De - egyelőre — szeméremből kerüljük ki e témát. Magyar ember szemérmes. A magyar igen, a zsidó nem. Ezt Hüvely Mátyás akkor tudta meg, amikor újból felütötte fejét a zsidókérdés, kiváltképpen a szomszédban, ahol tudvalevőleg tízmillió fasiszta él, begettózva. Akkor ő még hírmondóban sem hallott izraelitáról, környezetében csak magyar s még magyarabb lények téblá- boltak. Öropnak ebben a fertályában valahogy háttérbe szorult a zsidókérdés, mert, bár bizonyára szívesen megfinnyálták volna egyesek ezt a fajtát, de éppen a mások finnyálásával voltak elfoglalva. Ezekkel amúgy jó testvérként utálták egymást; megesik ez a legjobb családban is, márpedig ez a kelet-kö- zép-európai nagy család igen finom(vegyes) család volt. Hogy van zsidókérdés, arra Hüvely Mátyást egy anyaországi tesó vezette rá, megkérdezvén a szakállából, hogy hát ti hogy álltok az antiszemitizmussal? Hüvely gyorsan utánanézett a kifejezésnek az értelmező szótárban, megértette, s ha már megértette, meg is tudta magyarázni, valahogy úgy, hogy a különbség köztünk és köztetek e kérdésben az, ami a spártai és az athéni rabszolgatartás között lehetett. Ezt a szomszéd nemigen értette, merhogy félzsidó volt. Hüvely tovább magyarázott, hogy aszongya: esetleg ti úgy érzitek, púp a zsidó a hátatokon. Akkor én vagyok a púp a saját hátamon, somolygott a faggatózó. Na, mond Hüvely, akkor mi meg itt az egymás hátán vagyunk púp, kétpú- púak vagyunk egymásnak, egy leheletnyi előnnyel a mi javunkra, ugyanis ők dupla, mi csak szimpla kisebbség vagyunk. A puhatolózó nem értette, Hüvely tovább megmagyarázni nem tudta, mi pedig nem akarjuk. Maradjunk ennyiben. 0 Hüvely Matyi nem humorizált és nem politizált. Az előbbit azért nem művelte, mert tudta, e tájon az embereknek nincsen igazi humoruk, csak amolyan nehézkes, döcögő-göcögő, hiszen a humor könnyedséget igényel. Nincs humor, csak viccelődés, nincs nevetés, csak röhögés, nincs mosoly, csak vi- gyor, „etc."3 A politikával már lényegesen egyszerűbb az ábra: ahol egyetlen ember mindent tud, ott - a logika szerint - a többi semmit. A földig érő törpe mindent tudott, Hüvely és a többi nyári Mátyás így hát semmit. Ha 3 Az idézet E. P.-től, bárhonnan 806
