Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)
ben, akikből termékenyebb kisvárosban több tucat is születik egy évben. Csak éppen olyan szomorú, mert nincsen neki egy lyukas ötvenhatosa sem, amivel eljátszadozhatott volna úgy október huszonháromtól november négyig, s ki tudja, tán még tovább is, délután öt és hét között. Erről még emléke is kevés, valami Gerő és valami Ernő, de a kettő talán egy, s ez az egy is csak a rádió előtt szorongó dédapa iszonyú imáiba foglalva marad meg emlékeiben, melyeket később tiltott, majd kevésbé tiltott dokumentumokkal frissít föl, merthogy mindig érdekelte, milyen lehetett egy pesti srác élete akkor, amikor ő nemhogy az utcára, de a klotyóra sem mehetett ki este nyolc után. Forradalma csak később van, s mint kiderül, az sem az övé, de ez még odébb van. Nőtt, nődögéit, a viszonyokhoz képest pompás flaszterfivá izmosodott, aki szentül hitte, hogy a falu csak üdülésre való, télire fölfüggesztik, nyárára aztán zöldre festik, s a faágakra holmi gyümölcsöket aggatnak a nyári mikulások, a városi srácok örömére s a gazda bosszúságára; meg hogy a tehén adja a tejet, a bivaly pedig a kávét. Fejlődésében nem is akadt volna semmi gátló tényező, ha nem nevelik olyan kálvinista erkölcsök szerint, amelyekre semmi fogékonysága nem mutatkozott, bár ő ezt akkor még nem tudja, kamaszfejjel. A világ aztán változott, változgatott, lett csokoládé s főleg hús, hogy a szomszéd országból csodájára jártak a rokonok; itt hús, ott útlevél, megfordítva már kevésbé. Aztán ott valahogy megcsappant az itteni hús iránti heveny érdeklődés, de ettől itt még nem lett több útlevél, úgyhogy Hüvely Matyiék kezdték igen rokontalannak érezni magukat a honban s a határokon kívül egyaránt. A szomszédok még - csupa internacionalista szeméremből - nemigen foglalkoztak egymás (bel)ügyeivel, jó sokáig. így a jószomszédi (v)iszonyt hellyel-közzel Fönn lehetett volna tartani, ha nem akad egy-két bakafántoskodó firkász, akiket aztán természetesen lebeszélnek a mindenlébenkanálságról, olyannyira, hogy egy idő után reílex-szerűen kihúzzák1 a vonatkozó mondatokat sirámaikból, melyek, idézvén az írót, „sérthetnék a szomszéd népek érzékenységét, MEGJEGYEZVE, HOGY MI IS SZOMSZÉD NÉP VAGYUNK”.1 2 De ez akkor nem volt téma, később aztán annál inkább. Később. A nevelésről. Akkoriban a szülők becsületre nevelték csemetéjüket. Becsületre és józanságra. De mint kiderült, a kettő nehezen fér meg egymással. Kisfiam, mond a becsületes és józan szülő Hüvely Matyinak, légy te őszinte minden körülményben. Mátyásunk megfogadja, aztán a kollégiumban kicsit túl hangosan azt találja mondani, hogy ez a keleti könnyűzene egy kaka a Beatles, a Rolling Stones vagy Janis Joplin és Jimi Hendrix mellett (hogy Illésékről ne is szóljunk), merthogy egész nap ott lógott a SZERen, nyugati métellyel ferteztetvén. Másnap a suliban megjelent egy alacsony, széles és bőrdzsekis hapsi, nagyon szúrós volt neki a tekintete, és nagyon kellemetlen 1 Öncenzúra. 2 Esterházy Péter: Csáth Géza fantasztikus élete 804
