Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Király László: A "C" korszak bája (versciklus)
Éjszakáimban álom maradsz-e? S ha álom sincs már, azután? Iszony az avarhoz visszatérni. Pedig füstöl, nyugalomra int. Csörömpölnek - most béke van. Éjszaka, páncélos konvojok. Képzelt, vagy nem hitt valóság. Holott most is rád gondolok. Föld vagy, ugye, és azért élsz. Egyszerűbb így - s érthetetlenebb. Füstbe lengő emlék-Európa. Anyánk szava s a tékozló napok. Mégis, egyszer még szólni kell róla. Buja-zöld nélkül, lassan, csupaszon. Szomorú, de meghallgatható. Néma lennék, s csak ezt mondhatom. III. MAGÁNBESZÉLGETÉSEK ezt a költészetet elhagyom ebben a könyvben megpróbálok sok mindent felejteni nagy rózsaszín ingek a táj fölött: most kényszerítik hanyatt az istennőket, és adjál nekikl halló! mért lenne minden olyan, mint a Kör? - és kik ezek az alakok? a Teljes Felejtés Hamis Könyve a Költészetből Kivonulók Könyve, a boldogoké döbbent csend, ajánlva az égi madaraknak - halló! mikor megcsömöröltünk önmagunktól, és Moldován úr alattomos söreitől - mintha besúgók főzték volna derűre ború harmincöt éves voltam; részt vettem az első északi hadjáratban, 1620-ban láttam a Fejedelmet egyszer látni Őt elég-halló! nem kellett neki a korona - halló! és ha kellett volna?! Marcus Tullius folyton célzásokat tesz ilyesmikre; jó lenne komolyabban odafigyelni maga egy őrült - halló! az nem csukának való, azzal legfönnebb egy bi- gyó-kis márnát... - halló! bánom is én talán a pipacsban fürdő Európa ezerkilencszázhetvenhétben s a fiatal költők kurjantásai, és az öregek rekedt káromkodása ó, most már egész nyugodtan, teljesen másak a módszerek na, de ha úgy érzem - halló! még 800