Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Király László: A "C" korszak bája (versciklus)
I fiatalon, de már ismerve a Nagy Cidrit is a megkö... a Megközelíthetetlen Szigetek Ködös korában cuncimókus! a gyönyörű töredékek; legalább ezt ne, hogy feltétlenül és mindent ösz-sze-rak-nak, és kész a holt unalom - halló! ez az? - ne haragudj, de nagyobbnak képzeltem és olyan fáradt is vagyok és mik azok ott rajta, ott fenn? - aha; atyaisten! és a borotválkozás? - halló! elmentek a Gas- tokl ha kell, ha nem, folyton énekeltek, s most aztán tessék: tojjá- tok össze magatok még egy kis whiskyt, és indulhatunk ó, te, hogy ez milyen szomorú emlékszel-e a chartres-i esküvőre? vannak még vidám emberek elzászi vendéglőbe érit - soha hát honnan, édesem, és hogyan lennék én hibás mindenért?! Was? a kardot, azt igen, tudhatod na jó, de melyik szárnyhoz, a balhoz? - komolyan? és hogyan lehetséges, mintha nem is én lettem volna, de ők aztán ők voltak, s inkább, mint valaha kértem, könyörögtem - halló! mindhiába amikor kifele indul, fölbuktatod, s a többit nem is láttad; ez parancs jól van, Antonio egyféleképpen még lehet - halló! - így: Ott állnak ők mind a négyen Talpig fehér-feketében, Feketében, mint az ében, Toprongy Király ketrecében. ámde hagyjuk ezt sajnos, nem nevetség, és épp ezért, szívem, elhagyom hadd fájjon őnekik - halló! mi ez a folytonos kattogás... AZ UTAZÁS - 2. A tenger, és amit felidéz. A tágas fehér vitorlás, ahogy hajóztuk Erdély szíve felé mogorva hegyormok között. És sehol szirének, bordázat-roppantó sziklák, árbochoz-kötözés, bárgyú küklopszok - semmi... Csak a szikkasztó vágy a napfény sortüzeiben... A veszélyt megvető akarat. S a feneketlen áttetsző víz, 801
