Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - G. Komoróczy Emőke: "Gyenge pontjainak összessége - az ember ereje" (Kárpáti Kamil: A menyasszony vetkőztetése) (kritika)
mondhatnánk: sorsmeghatározó élménye a női nemmel való korai játékos-erotikus ismerkedése. Rendkívüli szuggesztivitással, ugyanakkor kikerülve a trivialitás csapdáit, valamiféle angyali ártatlansággal jeleníti meg az író a csöppnyi Babussal való játszadozásokat, majd a kamaszkori láva-izzású Anna-szerelmet. A régi arcok később feltámadtak és egymásra vetítődtek a hajnaltisztaságú Ginoahban; Harlenoah csak ekkor - élete derekán - ismerte és értette meg a Kozmosz tökéletes Rendjét, melyben az égi-földi Harmónia összecseng. Az Élet bőségesen buzgó, kimeríthetetlen forrása lett számára ez a kapcsolat. S mégis, most - mikor már öregedő testében csupán szelleme szárnyalhat szabadon - a maga számára is meglepő kíváncsisággal, az „apai” gyöngédséget át-átszínező érzéki vággyal fordul a kis ösztönös Ragadozó, a romlottan- ártatlan, bestiálisán bájos pártfogoltjuk, a szép Szeléné (szép Heléné?!) buja varázsa felé. Szelénában ugyanaz a szadista hajlam munkál a legrejtettebb mélységekben, ami az^ávéhás Forda-nagypapában s katonatiszt fiában; éppen ezért lázad az apai-nagyapai Börtön ellen. Csakhogy 6 maga sem sejti ezt (még) magáról, s gyermeki-tiszta kacér- sággal bújik meg Ginoah-Harlenoah melegében. Anyja, Angelika bízta őt kettejükre, jól tudván, hogy lelkiismeretesen vigyázni fognak „királynői” lányára. Azonban Szeléna bizarr kalandja Velencében, féktelen szabadságvágya s narkotikusan túlfűtött rajongása nyomasztó előérzetet kelt a „Noah-Noah”-párban: ez a „Halál-angyal” fogja őket végveszedelembe taszítani. A velencei Képtárban borzongva fedezik fel Max Ernst festményét (A menyasszony öltöztetése): a kép sarkában guggoló alacsonyrendű, gonosz kis hermafrodita szörnyszülött a szépséges ifjú Szeléna vonásait viseli magán. Harle- noahban felidéződik egyik rabkori emléke: a recski bányaszerencsétlenségben az elszabadult, egymásra zúduló csillesor könyörtelenül összezúzta, maga alá temette az útjába kerülőket. Aztán megjelenik szeme előtt egy régi kép a szánalmas kuplerájról, ahol édeskés tangó lágy zenéje mellett adták-vették az olcsó lányokat... Természetesen mindez egy szimbolikus jelentéssort involvál bennünk: a csecsemők ravaszságával, ártatlanul szívós önzésével a „Noah-Noah”-párba kapaszkodó ifjú leány csak macskakörmeit próbálgatja, s előbb-utóbb a Fordák könyörtelenségével fogja alakítani az életét. így mosódnak egybe, csúsztatódnak egymásra politika és pornográfia határai. A szadista hajlamok az élet bármely síkján kibontakozhatnak, ha a körülmények kedveznek nekik. A szerkezetileg is hangsúlyos Fesztivál c. rész (IV. könyv) ugyancsak szimbolikus értelmet kap. Valpurgis-éji tobzódással bomlik ki előttünk a firenzei éjszaka „ördögi” természete; s itt találjuk a legtöbb közvetlen utalást a diktatúra agresszíven közönséges karneváli bohózatszerüségére (ember-virágszőnyegen vonuló torzult emberroncsok, cirkuszi idomárok az idomítás kellékeivel - puska, korbács, kockacukor, előtapsolók s bambán engedelmeskedök tapsorkánja, az irracionális gonosz ösztönök elszabadulása stb.). Ugyanakkor ez a karnevál mégis különbözik a politikai rendezvények orgiaszti- kus jellegétől: itt a valódi művészetnek is helye van; a téren annyi fókusz, ahány előadó társulat (tehát a sokféleség polgáijogot nyert!). Az alkalmi fényforrások mint mesebeli tűzszigetek (fáklyák-gyertyák-lampionok) világítják át az örökös mozgásban-höm- pölygésben levő tömeget, s az Alvilág csak a sötét háttérmozdulatokban merészkedik előretörni. Tehát kétarcú ez is, mint maga Szeléné: egyszerre van meg benne a Jó és a Rossz lehetősége. A Gruppó-vadmacskák óriási sikert aratnak; utána mint megannyi kis kohold, ők is elvegyülnek a divinális kavargásban. Egyiküket-másikukat majdnem beszippantja az édes-gonosz örvénylés, de a Noah-pár őrködik felettük s megóvja őket a démoni kísértésektől. Szelénében ezen az éjszakán érlelődik meg a végleges döntés: nem tér vissza a Rabság Földjére. „Te, akit hét vagy nyolc évig nagyapáék börtönről börtönre hurcoltak, nem vihetsz vissza, ha nem akarom” - mondja ellentmondást nem túróén Harlenoah- nak; s valójában azt szeretné, ha ő is kint maradna Ginoahhal együtt, hiszen otthon csak mellőzésben, elhallgattatásban és agyonhallgatásban volt része eddig. De Harlenoah tudja: ő itt is „idegen” lenne, hiszen soha, egyik „brancsba” sem tartozott. Még 780
