Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Voigt Vilmos: Gráfik Imre: Jel és hagyomány (Etnoszemiotikai tanulmányok) (kritika)

amikor egy építményt emelünk és abban tevékenykedünk. Jelszerű maga az építmény is (például homlokzata szinte nem is más, mint jellé változott szerkezeti elem). Jelvi- szonyok határozzák meg egy-egy közösség (község, település) mindennapjait. Egy-egy körülhatárolható tájegység is jel: amikor odajutunk, látjuk, érzékeljük, hogy máshová kerültünk. Az ott élők is észreveszik, valamilyen egységet alkotnak. Természetesen mindennek megvannak a kevésbé-többé (nem fordítva!) tudatos jelei.

Végül még a néprajzi muzeológus legközvetlenebb témaköréről, a tárgyakról, vagy ahogy Gráfik mondja „a tárgyak üzenetéről” is van mondanivalója. A mostani könyvben e témakörből csak egyetlen problémát érint. Ha történeti forrásokat (levéltári adatok, hagyatéki leltárak, inventáriumok stb.) keresünk meg, ezekben találjuk meg a mai néprajzi kiállításokban látható tárgyak korábbi életére vonatkozó legfontosabb adatokat. Ezeket a forrásokat .tárgytörténeti, újabban életmódtörténeti vizsgálatokra már többen felhasználták. Azt azonban csak Gráfik Imre vette észre, hogy még (vagy már) ezekben a forrásokban is megfigyelhető bizonyos tárgycsoportok egymástól megkülönböztetése: értékek és azok változása, az egyes tárgyak Jelzős szerkezettel” megnevezése (pl. egy-egy tárgytípust úgy jellemeznek, hogy utalnak az anyagára, formájára, méretére, színére, felhasználásmódjára stb.). Néha egymás mellé is kerülnek e különbözőjelzők. Gráfik kitűnő megfigyelőképességét dicséri, hogy az első tekintetre igazán banális megnevezésekben (pl. „négy ócska szakajtó ruha” egy leltárszövegben) felfedezi, milyen megkülönböztető jegyek, bináris oppozíciók szerint írják is le a tárgyakat használóik, tulajdonosaik. Itt egészen új, még feltárandó tere nyílik a néprajzi-művelődéstörténeti szemiotikának.

Töredelmesen be kell vallanom, csak most, ez egész kötet újraolvasásakor jöttem rá, mennyire következetes és önálló rendszer is Gráfik etnoszemiotikája. Mások is, magam is többször leírtuk, Magyarországon legalább kétféle etnoszemiotikai elgondolás fogalmazódott meg, nemzetközileg is elfogadott módon. Hoppál Mihály rituális-mitológiai (és szimbólumkereső) szemiotikája; meg a magam kultúraelméleti, művelődéstörténeti, a szemiotika elméletéhez szorosan hozzáillesztett javaslata. (Nem áll viszont messze az önállósodástól Kunt -Ernő miskolci néprajzkutató vizuális látványszemiotikája sem, amelyről egyszer külön lehetne szólani.) Ezek mellett, legalább ennyire önérvényűen fogalmazódott meg Gráfik közléselméleti-információelméleti etnoszemiotikája, amely nem szövegekre és hiedelmek nehezen kibogozható jelentéseire, hanem jelek osztályozására, tárgyak jelként osztályozására épít. E jelenségkör önálló felfedezése, következetes és megbízható kutatása ugyanúgy új távlatokat nyitott a hazai néprajzi kutatásnak, mint mondjuk Erdélyi Zsuzsanna apokrif népi imáinak felfedezése, Nagy Ilonától a parabiblikus folklór („paraszt biblia”) feltárása, Nagy Olga révén a paraszti adatközlők élményvilágának ihletett bemutatása. Gyakran azt szokták a valódi tudományos kutatás ismérvének tekinteni, feltárt-e a szerző egy új, eddig mások által észre nem vett kutatási területet? Nos, Gráfik nemcsak saját etnoszemi- otikát körvonalazott, hanem néhány kollégájától örvendetes módon eltérő megoldással (azok csak fel szoktak vetni egy-egy nagyszerű új elemzési távlatot, azután a feladat mások számára kijelölésével el is hallgatnak, a gondos analízist már nem óhajtják maguk elvégezni) saját maga meg is vizsgálta a felfedezett tényeket, összegezéseket.

Azt mondhatom, a legalaposabb hazai szemiotikái kutatások egyike (a néprajz keretében pedig egyetlen ilyen komolyságú eredménye) ez a tanulmánykötet. Azt is tudjuk, sok, már eddig megfogalmazott írását nem is gyűjtötte egybe e könyv, más témákon pedig most dolgozik a szerző. Mindenki élvezettel olvashatja, néprajztudományunkban pedig most válhat igazán felismert, egészében új irányzattá. Folytatását kívánjuk, meg azt, hogy ne csak a mostani kötet idegen nyelvű kivonataiból, hanem egy külön, a nemzetközi fórumok számára készített, idegen nyelvű kötetből is tájékozódhasson az érdeklődő. Biztos vagyok abban, a nemzetközi kutatói közvélemény ugyanolyan magasra értékeli majd Gráfik Imre munkásságát, mint most én. Végre megint valami szép, új, értelmes dolog született nálunk.

777