Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Barna Róbert: Ásószerszám (Beszélgetés Ungváry Rudolffal) (interjú)

kiszabadulásom után elkezdtem írni, természetes volt számomra, hogy amit írok, nem jelenhet meg. Amitől azonban még jobban szenvedtem, a kétség volt, hogy képességeimet és késztetéseimet tekintve író lehetek-e egyáltalán? Az egyik korai elbeszélésemben, mely nem került be „A gépfegyver szálkeresztje” című kötetembe, Köcsög, a huligán agyonver egy öregasszonyt, elítélik, megszökik, megszerez egy atombombát, és elindul vele a lakott települések félé (ami nekem azt jelentette, hogy oda, ahol a kommunisták uralkodnak). Ezeknek az akkori elbeszéléseimnek a direktsége és ezzel összefüggő dilettantizmusa azóta is gyötrelmet okoz, ha csak rájuk gondolok: hogy lehet valakiből akárcsak harmadrangú író, aki ösztönös indíttatásait követve ilyesmiket írt? Az ilyen történeteknek feltehetően a szubkultúra lapjaiban a helye, de én olyan világban éltem, amelyben ilyen kultúra nem létezhetett. Erre megerőltettem magam, mert mindenáron meg akartam jelenni: a következő elbeszéléseimben még jobban elrejtettem a dolgokat. Ugyanakkor nem arra vágytam, hogy valamiféle szubkultúra írója legyek: én kasszikus akartam lenni - Johann Wolfgang Goethe vagy Theodor Fontane legalábbis. Magasabb szintet céloztam tehát meg, úgy véltem, előképeim is vannak például Kafka vagy Gozsdu Elek személyében - és nyakig benne találtam magam az olyan történetekben, amelyekből már senki sem értett semmit. Főleg azt nem, hogy itt minden egyről szól: micsoda rohadt gyilkosok gyakorolják a hatalmat fölöttem!

A másik ága a dolgoknak szintén csak önmagámmal függött össze, azzal, hogy nem lehetek az, ami vagyok. Ugyanolyan kiábrándítóan esztétikátlan ügyről van szó, mint a magukat kommunistáknak nevezők hatalma, csak éppen más szinten: az érzékiségemén. Azt, hogy 23 éves koromig nem találtam meg az utat a másik nemhez, a kétség, a pokol és a veszteség gyötrelmeivel éltem meg. Tizenkét éves koromtól végig- maszturbáltam a napjaimat, miközben minden kielégülésem után meghaltam attól, hogy még nem veszítettem el a szüzességem. Nem tudom, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, ennek a több mint egy évtizedes időszaknak a belső élményei, vagy az, amiért ez az időszak nekem megadatott: de még utána évtizedekig, s valójában még ma is, ötvenöt évesen hihetetlen és újszerű élmény számomra minden szeretkezés. És nem annyira az, hogy én élvezek el, hanem az, hogy tapasztalhatom a másikét. Ha sikerült volna fiúkat szeretnem, vagy léteznék annyira nőies férfi, hogy nem zavarnának elfojtásaim a férfiakkal szemben, biztos nagyon élvezném ugyanezt velük is.

Ugyanakkor nagyon féltem. Akkoriban ez úgy jelent meg a tudatomban, hogy a nőktől, a szeretkezéstől félek, és ahogy telt az idő, egyre jobban féltem. Nem akartam semmiképpen sem, hogy kiderüljön, mennyire szorongok a nemiségtől, amelyre ugyanakkor annyira vágyom. Se abban az évtizedben, a szüzességem elvesztése előtt, sem utána még vagy két évtizedig. Holott azt hittem, az első szeretkezésekkel a félelmeim elmúlnak majd. Egy ideig úgy is tűnt, hogy elmúltak, valójában azonban rejtve velem maradtak később is, és eljött aztán az idő, amikor ez számomra is kiderült, és akkor kénytelen voltam vele szembenézni. írásaimnak első szakasza valójában ezzel a szembenézéssel zárult le, jóval később.

Észrevette-e valaki a „világ-nézeted." szexuális vonzatait?

Valójában a leghihetetlenebb nem az volt számomra ezeknek az elbeszéléseknek a fogadtatásában, hogy azokat, amelyeket valamiképpen már a megjelenés szándékával próbáltam megírni, visszautasították, hanem az, hogy nem vették észre, hogy nem mondták meg sajnálkozva: Uram, ez a parabolikusság, ez az elliptikus szerkesztés, ezek a határhelyzetek, a homály és a kétségbeesés, az elhagyások, a bevezetés nélküli mondatok és az érthetetlen képek, ez az absztrakt kísértetvilág az ön nemiségével függenek össze.

Mert nekem azzal függtek össze, a tudatom mélyén így tartottam nyilván.

Valójában nagyon szerettem volna, ha rájönnek. Ha elmagyarázták volna, ha megértettem volna valakitől, hogy mi is történik velem, hogy mit is kellene tennem? Pró761