Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán IX. (esszé)
KURUCZ GYULA Kelet és nyugat határán IX. Néha, rövid időre azt hittem, hogy megszabadulunk a Stasi-ügytől, nem az uralja itt a hétköznapokat. Tévedtem. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a téma még jó egy évig sakkban tartja keletet - s hatásaival igencsak befolyásolja nyugatot. Olyan helyzet ez, mintha a mindent átszövő, ereje teljében lévő ÁVH-t hirtelen buktatták volna meg, s minden spiclijének egy éven belül kellene elszámolnia tetteivel. De hát az ÁVH legjobb pillanataiban sem volt mérhető a Stasi-hoz. Több, mint hatmillió aktát kell itt feldolgozni adminisztratívan - és egy ország életében ekkora méretekben valóban nincs mód a finomabb elintézésre. Az elmúlt évben egyenként buktak le kormánytisztviselők, lepleződtek le fontos közéleti emberek, vezető pártpolitikusok. Nyilván attól kellett fiiggenie - a kulisszák mögött - a további eljárásnak, hogy miként alakul, oldódik, csökken a német-német feszültség. S mivel a - javarészt nyugati - politika és közélet, valamint a lélektani sokkban lévő keleti eszmélés nem jutott sokra, elővették a sebészkést. Minden polgárnak joga van megnézni a róla vezetett aktákat. Minden polgárnak joga most megtudni, hogy a felesége, rokona, legjobb barátja készített-e róla jelentést éveken, évtizedeken át, hogy miért romlott el a sorsa. Minden polgárnak joga van a végső kiábránduláshoz, de legalábbis a teljes csalódáshoz. Úgy gondolom, ez politikai döntés, a politika veresége is: a modem, gazdasági alapozottságú európai vezetés a lovak közé veti a gyeplőt: pszichológiailag nem képes kezelni egy népet, ehhez nincsenek eszközei. Ezzel az eljárással az egész német belső feszültséget visszadobják keletre: boldoguljanak (keseredjenek) vele, ahogy tudnak. Másrészt van ebben bizonyos pragmatikus bölcsesség (?) is: ha lépésenként nem megy, akkor metsszük föl az egész sebet, valahol el kell kezdeni. Amikor a teológia professzorát, a Humboldt Egyetem új rektorát, Fink urat spicliséggel vádolták, úgy gondoltam: most mértéket tévesztettek. Mások is így vélhették, hiszen óriási szolidaritási hullámokat kavart az eset. De ez a csoda is három napig tartott. Aztán jött a Sascha Anderson-ügy: a kelet-berlini oppozíciós avantgarde központi figurájáról kiderült, hogy Stasi-vezérléssel irányította az ellenzéket, s amikor 1989-ben áttelepült nyugatra, onnan is a Stasinak jelentett. Mostanság azt rebesgetik: a kelet-berlini irodalom belső köreiben - talán ezer ember lehetett benne - 250 Stasi-spicli működött. (Három jelentős nyugati író nyaka körül is szorul már a hurok.) Olyan központi alakokról, mint Günter Kunért, vagy Christa Wolf, több tízezer oldalnyi jelentés van a Gauck-bizottság tulajdonában. Ilyenkor én is azt mondom: ha létezik évezredeken át kialakított igazság753
