Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Martos Gábor: "Mindenki nekifogott írni, és ez hozott össze bennünket" (Beszélgetés Palotás Dezsővel) (interjú)

Elmondok neked még egy sztorit arról, hogy ez a Rejtjelezés” mennyire általános volt. Volt ott egy költő... vagyis... hát izé... verseket író ember; biztos hallottál róla, a hazafias verseket mind ő csinálta, csak oda kellett füttyenteni. Hát egyszer ez a fiú elhatározta, hogy a fene egye meg, ö nem lesz ezután csak seggnyaló, és írt egy verset a „kény- szerköltészetről”; ez jött ki a versfőkből, felülről lefelé összeolvasva a kezdőbetűket. Nem tudom ugyan, hogy ki kényszerítette bármikor is arra, hogy nyalja a segget... Várta az eredményt, de sehol semmi; ugyanis a kutya sem olvasta már el a verseit. Végül egy kocsmában odalökte az ügyeletes alkoholista költőknek, hogy látjátok, én is tudok ilyet. Nyilván akadt köztük jóindulatú ember, úgyhogy másnap már hívták is, de egyéb baja nem lett, mint hogy többé nem publikálhatott. Na de aztán következik az, hogy másnap beviszek egy novellát az Utunkhoz; Létaynak adom oda, s Létay kérdi: na mit tud erről az ügyről. Mintha ő nem tudott volna legalább annyit, vagy még többet... Erre én azt mondom: ó, nem ért hozzá ez a srác, ezt a novellát kell elolvasni, itt ni: ebben minden harmadik szó negyedik betűjében van az üzenet. Létay felnéz rám: magától kitelik, mondja, és nekifog elkezdi számolni a betűket...

Egy utolsó kérdés: hogyan látod, milyen jövője van ennek a néhány, ma még működő alkotónak ebből a generációból?

Szerintem tovább fognak menni. Különben is, most már abban a korban - negyven felé — járnak, amikor különben is, akár létezett, akár nem közös köldökzsinór, úgyis leszakadnának róla, és mindenki a maga útján fog most már tovább menni. És azért lesz ez csak a hamadik Forrás-nemzedék, mert így nevezte el őket Kántor. És mert valamikor együtt indultak.

(Budapest, 1990. július 21.)

752