Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Palotás Dezső: Albérleti dumák (novella)

Júliával. De még nem híztak meg. Ismétlem: még nem híztak meg igazán. Tetszik érteni?- Arról nem volt szó, hogy kuplerájt csinál a házamból - dünnyögte makacsul a banya.

Kezdtem dühös lenni.- Maga csinál belőle kukkoldát. Menjen a pípsóba, nekünk nem hiányzik. Bábuská nyét ádszusztvujét szivodnyá, így érthető?- Arról nem volt szó... - fújta volna a magáét a szipirtyó, de ezúttal nem hallgattam végig.- Ezt a lakást kivettem magától. Egy hónapra kifizettem. Előre. Kapott tőlem kemény nyolcezer forintokat. Ennek fejében egy hónapig nem akarom itt látni. Ha netán mégis vizitelni kívánna, jelentkezzék be idejében. Dászvi- dányijá.

Bámult rám a szürke, buta gombszemével, mint aki nem érti, amit mondanak neki. De értette. A telefonasztalkához totyogott, nagy, fekete szatyrából nagy, fekete bukszát kotort elő, s pénzt számolt le. Én is megolvastam: hat- ezer-nyolcszáz forintot.- Holnap estig menjen el.- Ne bolondozzon, nyanya. Üzletet kötöttünk.- Kidobhatnám most is. Papír nincs. Hívhatnék rendőrt. Holnap estig keressen más szállást. Csalódtam magában - mondta, és bólogatott hozzá.- Az istenit a goszpodijának... És holnap estig ezerkétszáz pénzt számít fel? Nem lesz az túl sok?- A szobáért nem számolok semmit. Az én házam nem kupleráj. Ez a telefonszámla, ezt fizeti - és akkurátusán letette a cédulát a kis bankókupac mellé.- Ez? - hüledeztem. - Mi közöm nekem a maga múlt havi telefonszámlájához? Még csak fel sem emeltem a kagylót!- Ez a rezsi - hirdette ki Bogdanova, rábólintott, aztán kiment, becsukta maga után az ajtót, s gondosan rá is fordította a kulcsot.

Hallgattunk. Meghúztam a pálinkásüveget, de erről sem jutott eszembe, mit mondhatnék. Rágyújtottam. Leültem. Felálltam.- Talán megbékíthetnéd - próbált cukkolni Gitta. - Láttam ám, hogy milyen sóváran nézegette, ami kilátszott belőled!- Még gondolkodom rajt. Amíg döntök, vigasztalj.- Ha van másik meséd?- Befejezem a régit.- Befejezted. Dudásné, a negyedikről, megette Bódogot.- Az nem a vége. Látod, milyen felületes vagy? Eszedbe se jut, hogy egy jó adag krumplipaprikás után egy özvegy Dudásné, egy ilyen pocsék vénasszony milyen rettenetesen büdöset tud kakálni?

Gitta másnap szolgálatos volt, korán keltünk, és elkísértem a klinikáig. Aztán meglátogattam Ahisztidot a padján, zsebemben a maradék, fél üveg barack- pálinkával. A gróf elővarázsolt a motyójából két poharat, egy kínosan tiszta, élesre vasalt keszkenővel - talán ő volt az utolsó pesti polgár, aki nem papírzsebkendőt használ - meg is törölgette őket, és töltött. Ittunk, nézegettük a civakodó feketerigókat, közben én keserű vádakkal illettem a gerontokratikus világrendet.

742