Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Palotás Dezső: Albérleti dumák (novella)

- Ha úgy alakulna, itt mellettem bármikor megaihatsz, Szegénykém. Igazollak - vigasztalt a vadgróf.- Egy-két napig, amíg akad valami, befogadnak a haverok. De azért szép tőled. Kösz.- Akkor most azt tanácsolnám, hogy menj haza ügyesen...- Nem megyek. Albérletet keresni megyek.- Miért nem hallgatsz végig? Nem akarod letelefonálni a pénzedet?- Letelefonálni?- Azt hát. Hazamégy, vagyis hát oda, fölhívod, teszem azt, New Yorkot, annak is a mesemondó szolgálatát. Végtelenített szalaggal dolgoznak. Tárcsázol, aztán mellé teszed a hallgatót. Utána egyéb dolgod sincs, mint sétálni néhány órácskát, vagy ellátogatni az állatkertbe, sörözgetni... Amihez éppen kedved van.- Gróf úr, hogy te mekkora egy kurva vagy!... S ha közben hazajön a házibanya?- Ennyi esélyt kell adnunk neki. Úriemberek volnánk, vagy mi a szösz?- No nem. Semmi séta, semmi sörözés. Tárcsázok, mellé teszem, és elindulok albérletet keresni. Amint találok, azonnal rohanok vissza, és szakítom a vonalat. így igazságos, nem?- így igazságos, fiam.

Sajnos, nem nyílt alkalmam rá, hogy Ahisztid alávaló, remek ötletét megvalósítsam. Mire visszaértem, a cuccomat kirakták az ajtó elé. Bogdanova egy állítólagos rokona is ott állt a holmim mellett; ellenkezés nélkül ejtettem a tenyerébe a kulcsot. Könnyen, beletaláltam, óriási tenyere volt.

Még aznap találtam új albérletet - de ez már egy másik történet. Ahogyan Ahisztid mondaná transzposztmodernül (hercegi onokaöccsétől leste el fineszolt technikáját): mindazonáltal előbb vagy utóbb, noha legtöbbünk mégiscsak egy közepesen közbeeső, közönségesen közömbös időszakban, be kell látnunk, hogy a napokról és kolbászokról igazat mond az ige - véget nem érő, keserves napokról, ellenben hosszú és kemény, hehe! kolbászokról lévén szó, csöppetnyit sem aleatorikusan döntetett el - eleve? vélném, hogy melyikük álljon korlátozottabb számban rendelkezésünkre, óhajunkra, rimánkodásunk- ra -, igazat szól ám, így hát fogcsikorítva, máié beletörődéssel vagy meg se böttyenve bele kell nyugodnunk, hogy a maradék hentesáru egyéb, s ki tudja, talán érdemesebb alkalmakkor kerül terítékre majdanán...

743