Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Palotás Dezső: Albérleti dumák (novella)

PALOTÁS DEZSŐ

Albérleti dumák- Orosz?- Orosz.- Orosz - nyugodott bele Ahisztid. - No és? Az is ember. Különben nagyon is elképzelhető, hogy tévedtél. A minap elmentem egy butik előtt, az volt rá kiírva, hogy Verlaine. Jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem is Verlaine az, hanem Verlainé. Valami Verlai Jóskának vagy Pistának vagy Ferinek a felesége volt a tulaj.- Ezt özvegy Szergejné Makszimovics Bogdanovának hívják. Született Szabó Etelka. Van úgy nyolcvanéves, és fele annyi kiló.- Szabó Etelka. No látod, hogy mégsem orosz.- Orosz. O annak vallja magát. Demokráciában ez fontos.- Hát akkor az is. Akkor orosz. Nem baj. Sőt. A ti nemzedéketek semmit nem tud már az orosz lélekről. Nagy lélek az. Nagy, meleg, puha lélek.- Nagy, meleg, puha, lapos?- Üss a szádra, fasiszta puruttya... Negyvenötben kiszedett a légópincéből egy iván. Egy húsz év körüli kölyök. Én tizennyolc voltam, éppen akkor végeztem volna el a gimnáziumot, ha közbe nem jön egy és más. Az iván előzőleg alaposan bevodkázott valahol... - merengett Ahisztid.- A leikéről beszélj, gróf úr!- A falhoz parancsolt, és egy hosszú sorozattal körbelőtt. Mint a cirkuszi késdobálók, csakhogy ő a davajgitáljával csinálta. Pergett a paszuly, de engem egy sem ért. Pedig tájt siker volt a ványuska, s ezek nemigen tudtak célozni, azért is kellett a dobtár meg a rengeteg töltény.- És te?- Én. Én csöndesen összetojtam magam.- És ő?- Ő nagyon mulatságosnak találta a dolgot, jót nyerített, aztán ő állt a falhoz, és a kezembe nyomta a géppisztolyát: no, most te engem! Hásze csak viccelt. Tréfás gyerek volt. Van szamovárja a házinénidnek? A Bogdanovának?- Nem hiszem. És nem házinéni, csak főbérlő. Kivettem az egész kérőt. Az egész lyukat. Valami tizenöt négyzetméter, meg zuhanyozó, meg budi. Havi nyolcezer, plusz rezsi. De van telefon, az ám!- És ő? Ruszki, haza? Moszkuvába?- Valami rokonához költözött Békásmegyerre. Ma már be is hurcolkod- tam.

739