Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója IV. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
Állok ott mellette és fülelek. Eleinte nem hallottam semmit. Aztán... valóban, mintha sípolna valaki. De nagyon közel ám... Nézem az őrt és veszem észre, hogy az ő orrából jön a hang, nem a hársfáról. Figyelek tovább, hát csak ő az, más- honnét semmi nesz. No, lecsesztem a marháját a sárga földig, azt’ otthagytam. Megírtam a jelentést az üres riadóról és délben leadtam a szolgálatot. Május elsejét nagyon ünnepélyesre vettük: teli volt dekorálva a város vörös zászlóval és mindenütt a mi nagy VEZÉRÜNK, Sztálin képe lógott. Volt egy- pár Lenin és Marx is, de hát világos, hogy kevesebb. Mert ugye, mik is ők HOZZÁ képest! Persze, nagyok ezek is és sokat tettek a proletariátus és az emberiség érdekében. De akkora nagyság nem létezik a világon, hogy akár egy napon is említhetnénk VELE! Volt katonai díszszemle és munkásfelvonulás. Jöttek a szakszervezetek, hivatalok, iskolák. Észrevettem, hogy a helyi lakosság egyre jobban szereti a mi nagy Oroszországunkat és Sztálint. Annyi különféle zászlót és transzparenst vittek, telis-teli proletár jelszavakkal, hogy hű! Például: DICSQÉG A NAGY SZTÁLINNAK; SZTÁLIN NEVE - A BÉKE; A SZABADSÁG ÉS A JÓLÉT BIZTOSÍTÉKA! Na végre: a burzsoázia lassacskán kezdi felfogni, hogy igenis szükség van a sztálini szocializmus bevezetésére. Hogy is lehetne másként?! Este elmentem egy összejövetelre a vasúti klubba. Csak a klubtagokat, vasutasokat, tiszteket és a meghívott vendégeket engedték be oda. Útközben összefutottam Lipával. Látom, tökrészeg. De még állt a lábán. Avatatlan szem tán észre se vette volna, hogy van benne rendesen.- Éljen a proletariátus ünnepe! - kiabálja felém. Mondom neki:- No, soká tartott, de sikerült kivárni, hogy végre szabadon ünnepelhessetek!- Hogy végre mit? - aszongya.- Hogyhogy mit? - rökönyödök meg. - Amíg mi meg nem jöttünk, a kapitalisták biztos nem engedték a május elsejét ünnepelni. Inkább fölemelték a normát ebből az alkalomból, nem?- Már megint melléfogtál, vörösparancsnok - aszongya. - Mert ünnepeltünk, bizony, nélkületek is. De még hogy!...Most meg már nézni sincs mit! Furcsa volt hallani, de hát hadd járjon a szája. Nyilván kimosta a vodka az emlékezetik Mert ahogy elnézem, tán egy vödörrel is megivott ma. Kérdi tőlem:- Hová mégy?- Van egy összejövetel. Mindenféle érdekes dolgokat lehet majd hallani. Lesz ott valaki, aki pont erre a napra jött Lidába egyenesen Moszkvából.- No, akkor veled tartok - aszongya. - Úgyse láttam még ilyen ruszki pikniket. Nem volt valami nagy kedvem a társaságához, de kellemetlen lett volna lerázni. Mentünk hát együtt. Jó sok ember összegyűlt, tele volt a terem. Körbe a mi proletár vezéreink képei lógnak és sok szép munkásjelszó a falakon. Ahogy kell, ünnepélyesen. No, elkezdtek mindenféle szónokok fölmenni a színpadra és gyönyörűségesen beszéltek a Szovjetunióról és vezéréről, Sztálin elvtársról. Volt zenekar is. Többször eljátszotta az Intemacionálét. 67
