Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Hamvas Béla: A közvélemény anatómiája (esszé)

HAMVAS BÉLA A közvélemény anatómiája 1. Ha a közvéleményről olyan újabb könyv jelenik meg, mint amilyen Wates-é, az embernek mindig eszébe jut, hogy erről a tárgyról milyen sokat beszéltek, és milyen kevés okosat mondtak. Pedig Wates nem is ostoba ember. Ez rögtön megállapítható abból, hogy művét milyen logikával építi fel. „Az igazság ke­resése” című fejezet után néhány sor következik a végtelen számról, ezt a „régi és új filozófia” követi, majd,Achilles és a teknősbéka”, „Napnyugta Richmond- ban”, „A háromszemű leány”, „Önismeret”, „Két olasz párbaja”, és így tovább - egyszóval tényleg a legalkalmasabb és legrövidebb utat követi ahhoz, hogy végre-valahára megtudjuk, mi is az a közvélemény. Ez az eset egyszersmind példa arra is, hogy az újabb időben az egzakt gondolkozásnak milyen magas fokára jutottunk. És itt ismételni kell azt a kijelentést, hogy a szerző nem ostoba ember. Egyes caputók végén idézetgyűjteményt nyomatott ki. Aki akar, szabadon gyönyörködhet Carlyle, Goethe és prienei Bias bölcs mondásaiban. Ez a könyv legértékesebb része. Az ilyen útmutatás után az embernek kedve támad arra az indítványra, hogy a modern gondolkozók egy részét erre a módszerre kellene szoktatni, és kötelezővé kellene tenni számukra egy eljá­rást, amely a fejezeteket egészen mellőzi és a szerzőnek csak a szabad idézési jogot hagyja meg. Ott ugyanis minden együtt van, még az írónak az a panasza is, hogy: íme tárgyamról semmit sem tudok mondani. A közvéleményről szóló irodalom egészben véve az említett könyvnél nem áll sokkal magasabban. Amilyen terjedelmes, olyan lényegtelen. Már az ezer­kilencszázas években, de még a múlt század szellemében e tárggyal három nagy mű foglalkozik: Tarde: „L’opinion et la foule”-ja, Tönnies „Kritik der öffentlichen Meinung'’-ja és McDougall „The group mind”-ja. Tarde megálla­pítja, hogy a modern kor, pour son malheur, a tömeg ideje, és e tömeg véle­ménye néha ilyen, néha olyan. Tönnies a bátrabb; szerinte a közvélemény a szociális akarat megnyilatkozása egy racionalisztikus fejlődési fokon, vagyis racionalizált vallás, a vallásnak általánosság-érvényűség igényével. McDou­gall, mint oly sok angol pozitivista tudós, rendkívüli szakképzettséggel köz­vetve azt mondja el, milyen előzetes feladatokat kellene megoldani ahhoz, hogy ebben a kérdésben az első lépéseket meg lehessen tenni. Dupréel, a brüsszeli egyetem tanára, egy előadásában, amit a tömegről tartott (La foule, Paris, 1934) jogosan nézi le a múlt századnak azt a szemléletét, amely a tömeget csakis pszichológiai oldalról fogta fel, s véleménye mindössze az volt, hogy a tömeglélek az egyéninél inferiorisabb, ezzel szemben gyökeresebb. Más szóval, elővéve Wates idézettárát és belőle merítve Graham Wallas egy preg­náns mondatát: „the study of modern psychological books may even hinder 689

Next

/
Thumbnails
Contents