Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Jánosy István: Szent Ferenc breviáriuma (vers)
nyiszbált seben csókolja! Aickor jegyeztem őt el, hogy apám szememre vetette báládatlan mivoltom. Én erre azt feleltem: „Szülőt szeretni - ez nem bilincs a Pénzhez, a Bűnhöz! Vedd vissza mind, amit adtál!” - s ledobtam mind a göncöm, s apám arcába vágtam. Ott álltam pőre-torzan az elképedt papok közt. Azóta meztelen csak tiéd vagyok, Szegénység! 3. (IMITATIO CHRISTI) Jézust sokan kiáltják szent prédikációkkal, órák hosszat imákkal, aztán utukra mennek és hajszolják a hasznot, keserves uzsorákkal az ínségest facsarják, s még ölnek is örömmel, s bánják utána: gyónnak. Franciscus eltökélte: nem prédikációkkal, tettel követi Jézust: nem kámpol ellenével, de válaszol kenyérrel, ha kővel megdobálták. Kezét ezüst nem éri, de szórja a szegénynek, s nincs hol fejét lehajtsa és csókolja a leprást, mintha csak anyja volna. Mindenben úgy cselekszik, mint Mestere. Alázat görbíti görcs alakját, s rajongva átkarolja a kereszten kesergőt, míg végül is egészen Jézussal azonos lesz: eggyé lesz vele lelke és Ferenc elenyészik.
