Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Mint macska a forró kását (Hévizi Ottó-Csuhai István: Szilénosz-gyakorlatok) (kritika)

Mint macska a forró kását

hévízi ottó-csuhai istván: szilénosz-gyakorlatok

HORKAY HORCHER FERENC

Ritka az az ember, aki elolvas egy fogalommutatót. Merész szerkesztési fogást alkalmazva a fogalommutatóval kezdi Szilénosz-gyakorlatok címet viselő, hat plusz négy írást tartalmazó kötetét a szerzőpáros. Vajon mi lehet e szokatlan megoldás magyarázata? Legyen ez a kérdés az alább következők kiindulópontja! Először is egy elnagyolt, mégis lehetségesnek látszó választ szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani.

Hévízi Ottó és Csuhái István esszéi (e műfaj újkeletű térhódítása és mindenkori álsága önmagában is figyelmet érdemel) a Mezey Katalin nevével fémjeleztt Széphalom Könyvműhely Dialógus sorozatában jelent meg. Dialógust teremteni rendkívül nehéz. A fogalommutató a szerkesztésben kötetszerVezö szerephez jutott. Az a feladata, mint egy operanyitányé. „A nyitány összefoglaló, tükröző, lekicsinyítő jellege operai trükk tehát, kísérlet az idő visszafordítására: benne vagyunk már, mégis túl rajta, túl az egészen.” (Csuhái: Változatok az operára, opusszám kettő.) Artikulálja a témákat, s megmutatja a gondolatfolyam két ágának egybetorkollásait.

A fogalommutató azt tükrözi, mi van a könyvben. Mi van benne. Számba veszi az eljövendőt, azt, ami a fogalommutató készítésekor már megtörtént. Közös alapot kínál, nemcsak az olvasó és a szerző, hanem a két szerző párbeszédéhez is. „Alegértetni csak az tud, akit már rávezetett a megértésre a másik, s így kölcsönösen létrejött az a nyelv, amit mindkét fél birtokol, s amely mindkét irányban működtethető.” (Csuhái István: A megszólítható macska.)

Lássuk hát, mi van e karcsú, jó alakú kötetben. A hátsó borítón újból is kinyomtatott fogalommutató négy címszót nagy kezdőbetűvel és dőlt betűvel jelöl. Ezek: Félelem és reszketés, Hamlet, Próza, Vagy-vagy. Nyilvánvaló: három szerző (Kierkegaard, Shakespeare, Ottlik) négy műve ez. Saját állítása szerint tehát a kötet e szerzők jegyében áll. A kérdés most már az, hol található az a köztes terület, ahol e három szerző (négy műve) egyszerre van jelen.

Az e kérdésre adandó válasz felé vezető út következő állomásaként beszélnünk kell egy kicsit arról is, mi hiányzik a fogalommutatóból. Feltűnően hiányzik először is Szilénosz, Dionüszosz nevelője, a kötet címadója. E hiányra még magyarázatul szolgálhat, hogy a mutató nem névmutató. De hiányzanak a fogalommutatóból olyan, a kötetben kulcsfontosságúnak bizonyuló fogalmak is, mint a konzervativizmus, az idő, a halál és Isten. Ha kizárom annak lehetőségét, hogy ezek a címszavak „véletlenül” „kimaradtak”, akkor csak azt a következtetést vonhatom le magam számára, hogy a fogalommutató egyben fogalomelrejtő is: azzal is közöl, amit elhallgat.

Ez az eljárás ugyanakkor a két szerző közösen vallott ars poeticájára is utal: csak arról beszélni, amiről pontosan lehet. S amiről lehet, arról pontosan beszélni. De melyikük hogyan tud megfelelni az ekképpen megfogalmazott elvárásoknak?

589