Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Vékony Gábor: A halomi honfoglalás kori tegezfelirat (tanulmány)
VÉKONY GÁBOR A halomi honfoglalás kori tegezfelirat A homokmégy-halomi honfoglalás kori temető 6. sírjából előkerült tegez szájrészét fedő csontborítás azonosításának szövevényes történetét Dienes I. ismertette. O maga első ízben 1972-ben említi a díszített csontlemezen lévő feliratot (Dienes I.: A honfoglaló magyarok. Bp. 1972. 66): „néhány (nagyszentmiklósi) rovásjegy hasonmása egy X. századi magyar nyíltartó tegez csontkeretén is feltűnik”. Ez a félmondat elkerülte a kutatás figyelmét (vö. Bálint Cs.: A honfoglalás kor. in: Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Szk. Hajdú P.-Kristó Gy.—Róna-Tas A. 1:1. Bp. 1976. 151), ennek azonban nyilvánvalóan az az oka, hogy a leletről senkinek nem volt közelebbi információja. A lelőkörülmények, a lelőhely ismeretének hiányában Dienes I. érthető módon ódzkodott a tárgy közlésétől, illetve annak megismertetésétől, magam sem kaptam a könyv félmondatára vonatkozó akkori kérdésemre választ tőle — nyilván így történt ez mások esetében is. A kutatásban oly hasznos szerencse is hozzájárult végül a lelőhely azonosításához. Amikor 1989 elején Dienes Istvánnal együtt a feliratos tárggyal dolgoztunk, akkor készítette szakdolgozatát a halomi temetőről Horváth M. Attila, aki mindkettőnkkel többször konzultált - velem természetesen azért, mert 1964 nyarán Vadász Évával együtt leltároztuk a halomi temető leleteit Kalocsán. A leleteket először 1989. február 10-én tanulmányozhattam, ezt követően pedig többször is Dienes I. szívességéből. A vékony csontlemez feliratának rögzítését ő, valamint Kovalovszky J. ellenőrizte. A kettős ellenőrzés egyértelművé teszi a felirat jeleinek átrajzolását, különösen ki kell emelnem Kovalovszky J. segítségét. A felirat a csontlemez töredékessége ellenére a kezdetén és a végén is világosan lezárt, tehát nem valószínű, hogy hosszabb szöveg töredékével állunk szemben. A világosan látható 11 jel előtt és után is vannak karcolásnyomok, ezeket én nem tartottam rögzítendőnek - Kovalovszky J. rögzítette őket. Mivel egyébként a többi jel jól és szépen olvasható, ezek a karcok aligha betűk maradványai. Tehát egy teljes szöveggel találkozunk a tegezborításon, mely jobbról balra olvasandó. A szöveg a következő: A két utolsó jel a többinél kevésbé mélyed a csontfelszín alá — ez bizonyosan a lemez kopásából magyarázódik, mindenesetre nehezen elképzelhető, hogy e két jelet külön kellene elemeznünk a többitől. A betűalakok közül kettő meghatározása nem okoz különösebb gondot. A jobbra ívelődő ívszelet minden kora középkori rovásírásban az n jele (Vékony G.: Késő népvándorlás kori rovásfeliratok a Kárpát-medencében. Szombathely, 1987. passim), a türk rovásírásban pedig a veláris n'-t jelöli (Kononov, A. N.: Grammatika jazyka tjurkskix runicfeskixpamjatnikov. Leningrad 1980. 59., etc). Megmarad a székely rovásírásban is az n jeleként (Németh Gy.: A magyar rovásírás. Bp. 1934. VII. mell., etc). Ugyanez a helyzet a függőleges egyenes vonal esetében is, ez az s jele, illetve a székely rovásírásban az sz hangot jelöli, a türkben a palatális 542
