Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Vékony Gábor: A halomi honfoglalás kori tegezfelirat (tanulmány)

jelölésére használják. Jellegzetes a 4. és 8. jel. A három rövid függőleges vonalból kombinált jel az orhoni és jeniszeji türk rovásírásban a veláris g’ jelölésére használt (Kononov, A. N.: i. m. 58., etc). Ez azonban az európai rovásírásokban eddig sehol sem fordult elő, csak Ázsiában, pontosabban az orhoni és jeniszeji rovásírásban található meg (Kyzlasov, I. L.: Paleografiőeskoe issledovanie aziatskix runiöeskix alfavitov. SA 1991-4. 1. kép. N° 52). Európai, de különösen kárpát-medencei feltűnése tehát legalábbis sajátosnak mondható, s mindenesetre a halomi jelsor kapcsolatainak megítélésekor nem elhanyagolható jelentőségű. Meg kell jegyezzük, hogy a g1 jel második előfordulása némiképp problematikus, itt ugyanis (a 8. jel jobbról) világosan csak két vonalka látható. Azonban a törésvonal fölött közvetlenül van egy rövid vonalka, amelynek alsó része éppen a törésfelületre eshetett, így itt is g'-et olvashatunk.

A 2. jel, a csúcsaival összetett kettős háromszögalak pontos mását csak Acíqtasról, az ún. talasi pálcáról ismerjük (Malov, S. E.: Pamjatniki drevnetjurkskojpis’mennosti Mongolii i Kirgizii. Moskva-Leningrad 1959. 63. kk., 14—16. kép, Kyzlasov, I. L.: i. m. 1. kép N° 18). ALigha különíthető el azonban ettől az a 8-alakú jel, amely Majackoe gorodisíén (Kyzlasov, I. L.: Runiceskie nadpisi Majackogo gorodisca. Majackij arxeolo- giíeskij kompleks. Moskva 1990. 2, 11. kép. I. tábla) és Nagyszentmiklóson is előfordul (Vékony G.: i. m. 148., 13, 15). E jelet a nagyszentmiklósi feliratokon q hangértékűnek lehetett meghatározni, (Vékony G.: i. m. 37. kk), AcíqtaSon az uq jeleként szerepel (Vékony G.: Die Glagolica und osteuropäische Schriften in der späten Völkerwande- rungszeit. Hungaro-Bulgarica I. Bp. 1986. 76. kk., 1. kép). Ennek alapján bizonyosra vehetjük, hogy a halomi felirat „homokóra” jele is q hangértékkel olvasható, illetőleg az acíqtasi jellel való közvetlen kapcsolata miatt q + w hangkapcsolatként.

A 6. jelnek a Kárpát-medencében és keleten is vannak párhuzamai. Több esetben előfordul a nagyszentmiklósi feliratokon (Vékony G.: Késő népvándorlás kori rovásfeliratok i. m. 148) és ismerjük a szarvasi tűtartóról is (Vékony G.: Spätvölkerwanderungszeitliche Kerbinschriften im Karpatenbecken. ActaArchHung. 39. 1987. 2. kép). E feliratokon a t hang jeleként határozható meg. Hasonló alakú jellel találkozunk Kazáriában, valamint Aíiqtason és a Minuszinszki medencében is, ezeket Kyzlasov kettéválasztja (Kyzlasov, I. L.: Paleografiőeskoe issledovanie i. m. 1. kép N° 10, N° 21), az illető feliratok olvasata alapján azonban nem kétséges, hogy itt azonos hangértékű jelekkel állunk szemben, mégpedig a g jelével (Vékony G.: Glagolica i. m. 1. kép). E keleti jelek g-szerű hangértékét látványosan bizonyítja a minuszinszki múzeum egyik köböl készült orsókorongjának felirata (Vasil’ev, D. D.: Korpus tjurkskix runiőeskix pamjatnikov bassejna Eniseja. Leningrad 1983. 40., E 87., 74, 116). Ezen ugyanis e jelet az egyik esetben kijavították, s helyére a türk rovásírás g1 jelét karcolták. Vasil’ev különös módon ezt a javítást két egymás melletti külön jelnek értelmezi (uo. 74), erről azonban szó sem lehet. Egy ilyen javítás természetesen csak úgy értelmezhető, ha két hasonló hangértékű jelről van szó. A minuszinszki orsófelirat így azt igazolja, hogy a kazáriai feliratokon e jel g hangértékűként való meghatározása helyes volt.

Kérdés azonban, hogy a halomi tegezfeliraton e jel a nagyszentmiklósi írás alapján t hangértékkel vagy pedig a kazáriai írás (és ázsiai rokonai) rendszerében g (illetve g-szerű hang) hangértékkel olvasandó-e? Ennek eldöntése a halomi felirat egész kapcsolatrendszerét illetően döntő fontosságú. Mint Dienes I. beszámol róla, azok a szakemberek, akik látták a feliratot, kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy az a nagyszentmiklósi típusú írással kapcsolható. Ebbe a tévedésbe magam is beleestem, s a feliratról írott első rövid hozzászólásomban azt a nagyszentmiklósi körhöz tartozónak gondoltam. Dienes I. ezzel kapcsolatos kételyei azonban nagyon is jogosnak látszanak, s nem csak látszanák: a halomi felirat 6. jelén kívül egyetlen olyan jelet sem találunk a feliratban, amely kizárólagosan kárpát-medencei lenne, mi több, a jellegzetes türk g1 jel legnyugatibb előfordulása mindeddig a Talas folyó völgye — még Kazáriában sem ismerjük. De még a 6. jel is közelebb áll formailag a kazáriai g jelhez, mint a kárpát-medencei t jelhez. Utóbbi két ívelt vonala minden esetben párhuzamos, míg a halomi balra nyíló oldala szögletesen beékelődik.

543