Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 5. szám - Dienes István: Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (Előzetes közlemény) (tanulmány)

jómagam azért ódzkodnék attól, hogy a továbbiakban egyetlen — és egységes! — nagy- szentmiklósi—szarvasi—kalocsai rovásírásos kört emlegessünk. Annyi kétségtelenül igaz, hogy ezek az emlékek egy földrajzi régióból - vagyis mind a Kárpát-medencéből - származnak, ám ezzel szemben ki kell hangsúlyoznunk, hogy az avar kori emlékektől a most megimertetett Kalocsa környéki honfoglalás kori tárgy mind időben, mind térben elkülönül. A Kárpátok övezte térségben nem egészen mindegy, hogy az adott tárgy egy-két évszázaddal korábbi vagy későbbi, mint ahogy az sem közömbös, hogy az a Maros vagy Körös vidékén, illetve a Duna mellékén bukkan-e elő. Azok a léptékek, amelyek a gyarmatosító cári Oroszországot vagy utódát, a hajdani Szovjetuniót, illetve a mai Független Államok Közösségét jellemzik, és kutatóikat tágas övezetekben való tájékozódásra késztetik, számunkra teljességgel felfoghatatlanok; ugyanis mi mindig az adott korban itt élő népben, a térség kisebb tájegységeiben, pl. nemzetségi szállásterületekben gondolkodunk és lehetőség szerint pontosabb időrenddel dolgozunk. Mivel a Kalocsa környéki tegez kizárólag magyar műhely terméke lehet (ez a típus az avar időkből nem ismert!), annak hordozója is - minden valószínűség szerint - a magyar törzsszövetség tagja volt. Semmi okunk feltételezni, még akkor sem, ha ilyesmire különben volna eshetőség, hogy épp a jelen esetben egy helybéli avar vitéz szegődött a magyar fejedelmi ház szolgálatába, vagyis egy olyan személy, aki írástudományát valójában a nagyszentmiklósi-szarvasi körből mentette. Ez már azért sem valószínű, mert noha a kalocsai tegezre rótt jelsor az avar kori feliratoknál korban jóval fiatalabb, mégis szembetűnő azoknál archaikusabb jellege és a keleti - feltehetően türk-kazár közvetítésű - rovásfeliratokhoz való kötődése (minderre elsősorban D. D. Vasziljewel folytatott megbeszéléseink nyitották rá a szemem!). Ezt történetileg úgy értelmezhetjük, hogy a késő avar idők népességének, valamint a magyarságnak illetve a magyar törzsszövetség bizonyos csoportjainak másfélék voltak az interetnikus kapcsolatai - és mindezek a rovásfeliratok apró eltéréseiben is tükröződnek.

Az elmondottak után - akárcsak Debrecenben történt - átadom a szót Vékony Gábor barátomnak, hogy a szöveg olvasatára tett megfejtési kísérletét ismertesse.

JEGYZETEK

1. Dienes L, A honfoglaló magyarok. Bp., 1972. 66., ill. 3. jav. kiadáB Bp., 1978. 67.; Uö., Die Ungarn um die Zeit der Landnahme. Bp., 1972. 79.

2. 7. Juhász, Ein awarenzeitlicher Nadelbehälter mit Kerbschrift aus Szarvas. ActaArchHung 35/1983/373-377.;

Uö., A szarvasi avar kori rovásírásos tűtartó. Magyar Tudomány 30/1985/92-95.;

Róna-Tas A., A szarvasi tútartó rovásírásos feliratáról. Magyar Tudomány 30/1985/95—98.;

Uö., A szarvasi tűtartó felirata. Nyelvtudományi Közlemények 87/1985/225-248.;

Vékony G., Késő népvándorlás kori rovásfeliratok a Kárpátmedencében. „Életünk Könyvek”. Szombathely, 1987. 56-73.; Uö., Spätvölkerwanderungszeitliche Kerbinschriflen im Karpatenbecken. ActaArchHung 39/1987/211-256., főleg 234-248.;

Harmatta J., A magyarság őstörténete. Magyar Tudomány 35/1990/256 skk.

3. M. Horváth A., Honfoglalás kori sírleletek Bács-Kiskun megyében. Szakdolgozat (kézirat). 1988—1989. 84 skk.

4. É. Gorám, The Homokmégy—Halom Cemetery. In: É. Garam - I. Kovrig - J. Gy. Szabó - Gy. Török, Avar finds in the Hungarian National Museum. - Cemeteries of the Avar Period (567—829) in Hungary. Vol.l. Ed: I. Kovrig. Bp., 1975. 11-48.

5. Laszczik Ernő 1952. jan. 15-én kelt jelentése: MNM Adattára 302.K.IV.;

Laszczik Ernő 1952. jan. 25-én kelt jelentése: MNM Adattára 47.H.I.;

Cs. Sós Ágnes 1952. febr. 15-én kelt jelentése: MNM Adattára 10.H.I.,

tőle ugyanez, de részben más mellékletekkel: MNM Adattára 173J1.II.;

Komáromy József 1952. máj 19-én kelt jelentése: MNM Adattára XIV. 366/1961.;

Az előbb említett jegyzőkönyv összefűzve Mérey Kádár Ervin 1952. október 16-án kelt jelentésével: MNM Adattára XIV. 366/1961.;

A halomhegyi lelőhelyre való rövid utalás található még Zalotay Elemérnek - a Baja környéki honfoglalás és Árpád-kori lelőhelyeket összegző - 1955. május 29-én keltezett jelentésében: MNM Adattára 39.G.I.

6. Vö. Radnóti A., Leletmentó ásatások az 1952. évben. Arch. Ért. 81/1954/80.

7. A fentebb vázolt történeti tényekre lásd Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza ü. Bp., 1987. 319 skk., valamint 424 és 427 skk.

8. A cikk eddigi része D. D. Vasziljevnek (Moszkva) 1992. január 30-án átadott „Über die landnahmezeitliche Kerbinschrift aus Halom in der Umgebung von Kalocsa. (Vorläufiger Bericht)" c. dolgozatom magyar nyelvű változata.

9. Pl. Györffy Gy., Die Anfänge der ungarischen Kanzlei im 11. Jahrhundert In: Archiv für Diplomatik 30/1984/88- 96., főleg 88-89.;

Vásáry I., Az Arany Horda kancelláriája. Keleti Értekezések 3. Bp., 1987.

10. Pl. Németh Gy., A magyar rovásírás. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve II. 2., Bp., 1934.;

Uö., The Runiform from Nagy-Szent-Miki ős and the Runi- form Scripts of Eastern Europe. ALingu 21/1971/1-52.;

Uö., A honfoglaló magyarság kialakulása. 2. Közzéteszi: Berta Árpád. Bp., 1991. 230-232., 314.; és sokan mások.

11. Vékony G., Késő népvándorlás kori feliratok... 106-107.

12. Harmatta J., A magyarság őstörténete i. m. 260-261.

13. Róna-Tas A., Németh Gyula. „A múlt magyar tudósai" sorozatban. Bp., 1990. 98—110.

541