Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Dienes István: Rovásjelek egy honfoglalás kori tegezszájon (Előzetes közlemény) (tanulmány)
hordozója akár magát Árpádot, illetve a nagyfejedelem utódát, vagy ezek hozzátartozóit, a fejedelmi dinasztia vezéreit szolgálta. Ä felirat értelmezésénél a fenti tényeknek esetleg lehet jelentősége. 10. 1990. augusztus 28-án Debrecenben a CIFU-7 kongresszus D-szekciójában (D/3. Társadalom és régiótörténet) már a lelőhely és az előbb részletezett történeti adatok ismeretében „Von türkischen Runen bis zu szeklerisch-ungarischen Kerbschrift” címmel tartottam előadást. Korreferátumra egyedül — a nyelvészetben és a rovásírás területén is jártas - Vékony Gábor vállalkozott, aki „Uber die Deutung der Inschrift von Halom” címmel adta elő gondolatait. Kurta beszámolónkat - kettőnknek összesen 15 perc állott rendelkezésünkre — akkoriban nem láttuk érdemesnek közzétenni, mert a téma részletesebb - legalább a mostanihoz hasonló - kifejtést igényel. Már 1990 nyarán összehozott a jósors a moszkvai D. D. Vasziljev professzorral, aki már eleve úgy ismerte meg a tárgyat, hogy tudattam vele, ez Kalocsa környéki darab. D. D. Vasziljev készségesen vállalkozott arra, hogy kísérletet tesz a tárgy feliratának olvasására. Dolgozatát megkaptam, részletes beszámolónkat Magyarországon mind magyar, mind idegen nyelven rövidesen közreadjuk, abban a reményben, hogy ezzel a magyar turko- lógusokat is szóra tudjuk bírni.8 * Pár perces debreceni előadásomban nem volt módom egyébről beszélni, mint hogy szabatosan meghatározzam a rovásfeliratos tárgy lelőhelyét; szóltam Kalocsa és Halom történeti jelentőségéről, és megpendítettem, nagyon is érthető, hogy épp e helyütt - központ lévén — több nyelven is érthettek, beszéltek, sőt írtak, — és talán nem is csupán rovásírással. Nálunk is akadhattak külföldről ideszökött, a nagyfejedelem és családja környezetében lebzselő klerikusok, csakúgy, mint a mongol kánoknál. Noha a magyar királyi kancelláriát csak 1001-ben szervezhette meg István királyunk, azzal azért számolhatunk, hogy a korábbi - személyi függőségen alapuló - államiságunk időszakában is léteztek a nagyfejedelmi család szálláshelyein olyan tisztségviselők, akik a nyugati kancelláriák alkalmazottaihoz hasonló feladatokat láttak el (pl. pecsétőr, tolmács, nótárius), mint ahogy ilyeneket - a türköktől kezdve a mongolokig - a keleti uralkodók udvarhelyein (ordu) is találunk.9 Fontosnak tartottam természetesen azt is elmondani, hogy nyelvészeink, történészeink kiválóságai ugyan mindig is úgy tartották, hogy az ún. székely, helyesebben szólva a magyar és székely rovásírás pogány kori, keletről - a türk illetve kazár körből származó örökségünk;10 ám erre a megállapításra - az ősmagyarság történeti kapcsolataiból kiindulva - logikai úton jutottak el, a korai magyar időkre nézve csalhatatlan tárgyi emlékekkel nem rendelkeztünk. A Kalocsa környéki felirat az első kétségbevonhatatlan bizonyság arról, hogy az ősmagyarság átvette és új - kárpát-medencei - hazájába magával hozta, majd itt is használta ezt az írást. Ha meggondoljuk, hogy a honfoglalók hagyatékából mindeddig csak vitatható, kétes értékű rovásjeleket publikáltak (mint amilyen pl. Békés-Povád,11 Bezdéd, Benepuszta12), és ezekre is csak a közelmúltban irányult a figyelem, amikor a szarvasi avar kori rovásírásos tűtartő megpezsdítette rovásírás-kutatásunkat, - akkor látjuk igazán, hogy a Kalocsa-Halom körzetéből előkerült felirat milyen páratlan jelentőségű! Róna-Tas András írja Németh Gyula pályájának felvázolásakor,13 hogy a neves turkológust egy életen át foglalkoztatta a nagyszentmiklósi kincs rovásfeliratainak olvasata. Magam még furcsábban jártam: egy teljes negyedszázadot töltöttem el csak azzal, hogy a honfoglalás korából való rovásfeliratos csont lelőhelyét kiderítsem. Ma már tudom, nem volt kár erre az időt vesztegetni, hiszen csakis a lelőhely, a leletkörülmények pontos ismerete teszi mindenki előtt hitelessé, történetileg értékelhetővé e számunkra oly fontos darabot. Miután Nagyszentmiklóson kívül immár ismertté és elemezhetővé váltak a szarvasi, sőt a Kalocsa környéki rovásfeliratok és megfigyelhető ezek jegyeinek rokonsága, 540
