Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Ágh István: Könyörögj érettünk (regényrészlet)
használ az öreg. Megkereste az arzént, amikor a boltos Irénke a konyhában főzte a kávét. így lehetett, mert a vizsgálat kimutatta. Remeg a kezem. Azt a borzalmat nem tudom leírni, azonosítanom kellett aratáskor, a halál pedig június első vasárnapjára virradóra állt be. Széthordták a rókák, borzalmas, ott a Pénzes tagban a búzatábla közepén csak a csontjai meg a ruhái maradtak, meg a tengerészsapka. Most a fényképére nézek, mennyire hasonlítotok! Tegnap a buszon vettem észre, eddig nem is jutott eszembe. Múlt az idő, vártam a táviratot, ahelyett megjelent két ember, nem jelentkezett a hajón, se a központban. Megbolondult egy matróz, azt kísérte Fiúméból, és kapott két napot. Most élne, ha értesít. De nem. Azt szokta mondani, legnagyobb öröm a meglepetés, és én örültem mindig, hidd el, azt is elfeledtem, hogy féltékenységből teszi. És pontosan akkor, egyetlen egyszer nem talált. Hát ki az öcséd gyilkosa? Mondd meg az anyósomnak, én nem tehetek semmiről. Elbújik előlem, azért írok neked. Minden nap várt a kapuban, végre itthon vagy, mondd el neki, amit leírtam, mert ez a színtiszta igazság, Palikám! Segítsél, kérlek! Ne tegyétek velem! Jó lenne találkozni, keress, ha tovább maradsz! Csókollak: Mari. A „csókollak”-ot át akarta húzni, de a javítás gyanúsabb, kilenc betű a szeretlek is, sógornőd, toldotta meg nevét, „Csókollak: Mari sógornőd”. így jó, így csak rokoni kapcsolat. Eloltotta a villanyt, alvatlan érte a korai óracsörgés. 4. Késő éjjel Molnár Pali nem kapcsolhatta föl a villanyt, anyja nyugodtan aludt, másik oldalára fordult a matatástól, a téli, magasszárú cipő csosszanására fölsóhajtott, amikor fia belebotlott a székbe, fölült. - Mit csinálsz? - Aludjon! Klozetra megyek. - Itt az ágy alatt a serbli. - Méghogy abba, az anyja előtt, de már a bejárati ajtónál a jeges sötétben széthúzta nagykabátja aljíjt. Meztelen lábszárát borotválta a hideg. Méltatlan öltözetében maga előtt is szé- gyellte magát, kabátja térdig ért nadrágtalan, a cipőfűzők kötetlen lógtak széjjel, és rájuk taposott. S ez így történhet minden éjjel, talán a távoli budit is használnia kell azon a seggfagyasztó ülőkén. Négy óráig szokott hatni az altató, s már kelletlen is vizel, azután lenyeli a második pirulát, s most, mert úgysincs értelme korán kelni a kihűlt konyhában, aludni szeretne, mikorra bemelegszik, hát segítse hozzá a pálinka is, ami ott van a kamrában valahol, este onnan kapott. A miákoló ajtón oldalvást lopakodott be, húzogatta az üvegek dugóit, beleszagolt az ecetbe, olajba, petróleumba, míg megfacsarta orrát a cseresznyemag keserűsége. Ez a mosófazékban párolt, lavór vízzel hűtött, belül háromlábú állványra helyezett tálba kicsapódott zagyvalék, mely azért mégiscsak pálinka volt, ha gyönge is, cseresznyemag és víz ízének keveréke, egyszeri főzet, készítői, az asszonyok így szeretik, ha isszák egyáltalán. Tíz órakor ébresztette az anyja. - Kész a szobád. Befűtöttem. Kelj föl! Kipakolhatsz. - Letakarította a friss kenyér lisztmázát bekecséről, mert már „Meggyütt a kenyier”, ő meg a boltból, ahol megszokta, csak akkor beszél, ha kérdezik, és a fiáról nem kérdezte senki, mintha nem is tudnák, hogy hazajött. Még Kityöri Ferkó sem? Csak a Joó Mari?! Együtt utaztak, együtt mentek az utcán, de az a dög, még akkor sem áll szóba senkivel, ha olyan fontosat tud, 508
