Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Ágh István: Könyörögj érettünk (regényrészlet)
ÁGH ISTVÁN Könyörögj érettünk* 1.- Ketrecet kell szerezni! - kiáltotta Haszonics, a Rókacsárda vezetője, Kityö- riék udvarán. — Haát nem nyúzzuk meg? Sziep ruakzpriem lenne belüöllö a felesiegie- nek, Feri baátyaám! A Bozuaki Baba ojjan sziep lenne ewee a ruakapriemmee mind a rossebb. - Nem divatozunk. - Haát akkua a buatos Ierenke, mert a Jua Marinak annak meg nem küö, aszonta, aggyam ennek a Terusnak, e! Ennek? Mind a füöd ojjan ronda. - Elő róka lesz a csárda reklámja. - Tudam ien asztat, az a kitömött ruaka is erreglaám, maga monta. De minálunk csak haárom nüö van, a ruakapriem annem büdös, de asz ielüö ruaka abbüdös.- Csak három nő van? - Ja! Mer a Gazsinie annem nüö, bassza asz annyaát, meg a Muanaár Mariska nieni se nüö, meg a többi se, csak e a haárom nüö van. Tavaszra új cégtáblát festett az öreg Jáger, a RÓKACSÁRDA — FUCHSTSCHARDA alá ÉLŐ RÓKA - LEBER FUCHS került, és piros nyíl az udvar felé, ahol a ketrecben búslakodott a vad. Már megszokták a komondorok, mintha ott se lenne, mintha a vasketrec üresen állna az orgonasövény előtt. Haszonics a szövetkezet műhelyében szereltette össze rozsdás vasrudakból, melyeket zöldre lakkoztak, hogy úgy tűnjön, mintha a róka be se lenne zárva, hanem erdő szélen, nádasban heverészne. Rügyfakadás előtt tavaszt hirdettek a zöld rácsok, ibolyaillat áradt februárban. - Megkérdeztem a Lacitól - mondta boltos Irénke Haszonicsnak -, azért van ibolyaszaga, mert a párzás idején fogtátok el, Haszonics kartárs, kérlek szépen, aztán van neki egy mirigy a farka tövében, avval csalogatja a kant, ebből jön az ibolyaszag, ez a róka meg még nem lett állapotos, hát aztán ezért van. Ázt mondja az uram, kan köllene, de azt most nem tud fogni, mert most nincs ideje, meg nem is olyan könnyű.- Csak akarni kell. De nem baj, ne fejtsünk ki ellene provokációt. - Akkor beszélgettek így, mikor megtörtént az enapi, a szokásos vodka folgerjesztette a csárdást Irénkére, nekidöntötte a raktárfalnak, s az asszony már a lavórban mosta magát. - Szóval, kérem szépen, teljesen érthető. A rókát kivezették az üres tyúkólból, ahova a ketrec elkészültéig kötötték, az odaülepedett tyúkszartól folidegesedett, vinnyogott éjjel-nappal, azt hitték a ketrecben megnyugszik majd, de még jobban izgatott lett. Kanrókák ólálkodtak a csárda közelében, szakadatlan csaholtak a nőstény felé, az pedig * Részlet a Rókacsárda című, készülő regényből 503
