Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Konrad Sutarski: Új, közös hagyomány
- 1970 decembere: vérbe fojtott munkáslázadások a tengerparton (Gdansk, Gdynia), Gomulka bukása; E. Gierek lesz a LEMP első titkára;- 1976 júniusa: munkásmegmozdulások a varsói Ursus gyárban és Ra- domban. Sok embert letartóztatnak;- 1980 júliusa és 1981 decembere között: tömeges gyári sztrájkok és szolidaritási akciók az egész országban (július, augusztus), kompromisszumos megállapodás a sztrájkbizottságok és a kormány között (augusztus 30-31.); a Walesa vezette Szolidaritás független szakszervezet bejegyzése (november 10.). Kemény küzdelem országszerte a hatalom és a demokrácia leendő formájáért a csaknem tízmilliós Szolidaritás és a hárommilliós Paraszt Szolidaritás által képviselt társadalom és a hivatalos, kommunista Lengyelország között, mely a „Hogyan vezessünk be reformokat úgy, hogy semmit se változtassunk?” elv alapján működött. (Ez volt a címe egy, a cenzúrázott Zycie Warszawy-ban 1980. október 8-án megjelent cikknek). A LEMP KB félreállítja Giereket, helyére S. Kania kerül (1980. november 10.), majd az ő lemondása után az akkori hadügyminiszter és miniszterelnök, W. Jaruzelski lesz a párt első titkára (1981. október 18.). Jaruzelski kihirdeti a rendkívüli állapotot (1981. december 12-13.) és létrehozza a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsát (WRON). Több mint ötezer embert letartóztatnak, köztük a Szolidaritás szinte minden vezetőjét. A sztrájkokat speciálisan kiképzett milicisták - a ZOMO-sok -, és a hadsereg közreműködésével fojtják el (1981. december). CSENDES KÜZDELEM A nyílt társadalmi megmozdulások közötti időszakokat a hatalom, és a rendszerrel szembeni kritikus erők csöndes küzdelmének nevezhetjük. Az egyébként sokszínű ellenzék - az ötvenes évektől kezdve - főleg az értelmiségi, intellektuel rétegekből verbuválódott. 1970-től csatlakozott hozzá a munkásság. Az 1976-ban Ursusban és Radomban bekövetkezett letartóztatások után megalakult az első jelentős, és tartós, féllegális szervezet; a KOR (a Munkásvédelmi Bizottság, olyan ma is ismert személyiségeivel, mint Kuron, Ki- pinski, Michnik), mely egy évvel később átalakult KSS-KOR-rá (KSS: Társadalmi Önvédelmi Bizottság). Létrejöttek más független szervezetek is. Cenzúrázásán információs tájékoztatókat, folyóiratokat és könyveket kezdtek kiadni, ilyen volt például a KOR-féle Robotnik és a Nova kiadó. 1980-81-től kezdve az antikommunista mozgalom kiterjedt a társadalom minden rétegére. A rendkívüli állapot bevezetése után Lengyelországban kialakult egy második, bár hierarchikusan alig szervezett fold alatti állam, a második világháborús időkhöz hasonlóan, amikor is a megszállt országban többszázezres, a „civil” lakosság tömegei által támogatott partizánhadsereg harcolt a függetlenségért. A rendkívüli állapot idején működő illegális társadalmi-politikai mozgalom nagyságát és erejét bizonyítja az a puszta tény is, hogy akkoriban Lengyelországban mintegy négyszáz lapot és bulletint jelentettek meg, több száz könyvet adtak ki szamizdat formában. Hangsúlyozni kell, hogy ezek az erők nagy mértékben összefonódtak a katolikus egyházzal, mint az egyetlen legális, nem-kommunista struktúrával. Ezért az egyház - akarva-akaratlanul - rákényszerült arra, hogy maga köré gyűjtse 488
