Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)

(odafordul) Hiszen maga tudja a sze­repet. Nem? SÁRI Majdnem. Majdnem tudom. De holnapra már tökéletesen fogom tud­ni. KEMÉNY Na látja, Kárász elvtárs. Látják az elvtársak, (tagoltan) Min­dent meg lehet oldani. Most pedig, elv­társak, örüljünk a sikernek, érezzük jól magunkat, együnk, igyunk, szóra­kozzunk! Sötét. Egy darabig hallatszik még a szóra­kozó társulat zsibongása, majd a hang fo­kozatosan elhal. Csönd. Mikor a szín kivi­lágosodik, a büfében csak Steiner és Csen­gődi Böbe rakodnak a pult mögött, Harag egyedül ül az asztalnál Pocsolyarészeg. BÖBE (odamegy, gyöngéden) Kisfiam, haza kéne már menned, késő van. HARAG Nem érdekel. BÖBE Maholnap Kossuth-díjat kapsz. Egy Kossuth-díjas író nem viselked­het így! HARAG Szarok a Kossuth-díjra! Ma­gának adom. Maguknak adom, ma­guknak jár, nem nekem. Böbe mama őrizgette azt a rohadt darabot. Stei­ner papa találta ki, hogy lesz belőle énekes halott. Én nem csináltam semmit. BÖBE Te írtad hozzá azokat a gyönyö­rű verseket. HARAG Szarok a versekre. Béla bá­tyám, adjon egy fröccsöt! BÖBE Ne adj neki, részeg! STEINER Akkor meg már úgyis mind- egy. (kitölti, odaviszi) Sosem értettem, miért írják ki minden kocsmában, hogy ittas egyént nem szolgálunk ki. Szerintem a józan egyént nem kellene kiszolgálni, mert az be fog rúgni. Az ittas egyénnek már mindegy. BÖBE Jaj, Béla, ne legyen már ilyen cinikus! HARAG Hol van? (ordít) Hol van?! Hol van?! STEINER A Főiskolán. HARAG Steiner papa, maga egy okos vén szivar. Miért hazudik nekem? STEINER Nem én ínondtam. A te Ke­mény elvtársad mondta. HARAG Tudja, kinek elvtársa a Ke­mény? Annak a nyikhaj pesti jampec­nak, annak a szemétládának, a Ká­rásznak! Aki kinyalta a valagát! (föl­áll, a pult elé tántorog) Holnap fölme­gyek Pestre, elmegyek a Főiskolára, és ha nincs ott, ha nincs ott... végigor­dítom a Rákóczi utat, hogy vesszen Rákosi! És akkor majd én is odakerü­lök melléje. STEINER Vigyázz, fiam, nehogy a bo­londokházába kerülj! Ha mindenáron az ávéhánál akarsz vendégeskedni, olyat csinálj, amit ezek komolyan vesznek. HARAG Akkor agyonverem az első rendőrt. BÖBE Kisfiam, hogy beszélhetsz így! Tudod, én úgy szeretlek téged... HARAG ...mint a tulajdon édes fiát, tu­dom. Már mondta. BÖBE Én csak jót akarok neked. Fi­gyelj rám! Lesz nemsokára az a díjki­osztás. Budapesten. A parlamentben. Akkor belekerülsz az újságba, a hír­adóba; híres ember leszel. És ott a par­lamentben beszélhetsz egészen ma­gasrangú valakikkel, talán magával Rákosi elvtárssal is. És elmondhatod neki, hogy te ismered azt a kislányt, és tudod, hogy ártatlan... így sokkal többre mész! STEINER Az biztos. így aztán rövid úton odakerülhetsz az Ágnes mellé. BÖBE (fölcsattan) Hogy lehet valaki ilyen gonosz! STÉINER Ha maga nem volna ilyen buta gój, azt mondaná, hogy egy ho­hem vagyok. HARAG (fölordít) De szeretem! Értik?! Szeretem! Már a menyasszonyom volt! STEINER Ezt most ne nagyon hangoz­tasd. Egyelőre. HARAG (teli torokból énekelni kezd) Csak egy nap a világ! Csak egyetlen egy csók az életünk! Ki tudja, mi vár ránk, ki tudja, holnap mire ébredünk? Ma nevet ránk az ég! ma csókra hív a szám s a két karom... (elcsuklik a hangja, fólzokog, bőgve kibo­torkál) Hosszan néznek utána. Csönd. Böbe na­gyot sóhajt. 40

Next

/
Thumbnails
Contents