Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
BÖBE Szegény... STEINER (bólint) Slemázl. BÖBE És velünk mi lesz? STEINER Minket egyelőre nem csuknak le, és kitüntetést se kapunk. BÖBE Nagyon jól tudja maga, hogy értem én azt, hogy mi lesz. STEINER Hazamegyünk. BÖBE Haza... de hova? STEINER Ki ide, ki oda. Én az én odúmba, maga meg a kis lakásába. BÖBE Ott olyan hideg van. A konyhában is hideg van, nem gyújtok be, nem főzök... minek?... kinek?... Magamnak? A szoba is hideg, az ágy is olyan hideg egyedül... STEINER (tragikusan) És ez a perszó- na egy hideg ágyba akar invitálni en- gemet! Hát nincs nekem anélkül is egy reumám?! BÖBE (kacarászík) Maga egy szörnyeteg! STEINER Cinikus vagyok, gonosz vagyok, szörnyeteg vagyok. Mit akar maga egy ilyentől? BÖBE Tudja azt maga jól. Mert maga ráadásul egy édes ember is. És ezt is tudja. Mindent tud. Csönd. Némán rakodnak. Egyszerre Steiner előrejön. STEINER (nézőkhöz) Igaz, egyedül van... én is egyedül vagyok... Hát muszáj az embernek egyedül megdögle- ni? Vagyis hát elvenném... tulajdonképpen elvenném, csak ne volna so eine dumme Ganz. Eh, mindegy. Nekem már úgyis mindegy. Mi történhet? Elveszem. Miért? Hogy örüljenek! Igen, maguk! Örüljenek! Hogy mégis van ebben a darabban valami heppiend. (Vége) 41
