Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
ÁGNES Te bolond! Egy áruló lányát? Egy bukott színésznőt? Akit el fognak vinni? HARAG Nem érdekel! Szeretlek, érted?! És nem visznek el. Megszökünk! ÁGNES Hová? HARAG A bányába. Azt hiszed, megijedek a melótól? Tévedsz! Én nem vagyok egy berezelős fajta. Én vájár leszek, gennyesre keresem magam, te meg ugyanannál a bányánál kultúros, és szervezünk neked egy ilyen klassz színjátszó csoportot, és te leszel a vezető színész. És föllógunk Pestre, és elbújunk, és én csönadrágot veszek és vastagtalpú cipőt, és olyan leszek, mint egy igazi jampi, és szvinget táncolunk majd egy éjszakai helyen, ott, ahol a Chappy dobol, és Martinit iszunk, és... ÁGNES Jaj, istenem, Matyi... álom! HARAG Dehogy álom. Meglátod, csak gyere! A porta tele van civil ávósokkal, de a színészbejárónál senki sincs. Most néztem meg. (kifelé húzza Ágnest, de aztán habozva megáll) Szeretsz egy picit? ÁGNES (meghatottan) Hát persze... Harag félénken átöleli Ágnest, Ágnes hagyja, Harag megpróbálja megcsókolni, Ágnes azt is hagyja, aztán szorosan összefonódnak és csókolóznak hosszan, önfeledten. Egyszerre berobban az ügye- lő. ÜGYELŐ Ági, a kurva életbe, mi lesz?! Színpadra! Csuklójánál fogva elvonszolja Ágnest. Ágnes rémülten pillant vissza a fiúra, de Harag boldog révületben bámul Ágnes után. HARAG Imádom! Egyszerűen imádom! Ha ez a lány az enyém lehet, szarok a világra! (felordít) Éljen Barna Ágnes! (egyszerre föleszmél) Úristen! Nekünk meg kell szöknünk! Nem baj. A jelenete után elrabolom. (Ágnes és az ügyelő után settenkedik) A színpad elsötétül és most egy másik sarka lesz világos. Kárászt hordágyon behozza a két díszítő, de ezek most fehér köpenyt, fehér nadrágot, fehér műtőssapkát viselnek. Nyakukban (nem a szájukon!) fehér műtős álarc. Egy rövid kerti locsolóslaugot, egy nagy kékzománcos tölcsért és egy ócska pléhvödröt hoznak magukkal. Steiner némán kíséri őket. A műtősök a slaug sárgaréz locsolócsőrét Kárász szájába dugják, a másik végét ráhúzzák a tölcsér csövére, a tölcsérbe a vödörből vizet öntenek. (A vödör természetesen üres.) Aztán a magasba emelik a tölcsért. Míg dolgoznak, beszélgetnek. Steiner szótlanul áll mellettük. I. MŰTŐS És ő mit mondott? II. MŰTŐS Hogy úgy kell nekem, hülye vagyok. I. MŰTŐS És te mit mondtál? II. MŰTŐS Hogy ő meg egy rohadt simlis strici. I. MŰTŐS És ő mit mondott? II. MŰTŐS Hogy szemesnek áll a világ, vaknak az alamizsna. I. MŰTŐS És te mit mondtál? II. MŰTŐS Jól szájonvágtam. I. MŰTŐS És ő mit mondott? II. MŰTŐS Kiköpte két fogát. I. MŰTŐS És te mit mondtál? II. MŰTŐS Hogy tudok egy jó fogtechnikust. I. MŰTŐS És ő mit mondott? II. MŰTŐS Nem mondott semmit, mert tele volt a pofája vérrel, és csak köpködött. I. MŰTŐS Aha. És az öreg? Megvan még? II. MŰTŐS Megvan. Süket már, mint az ágyú. I. MŰTŐS És a gyerekek? II. MŰTŐS Kösz. Kárász megmozdul, kábán fölül. A műtősök leeresztik a tölcsért, és kiveszik a slaugot Kárász szájából. II. MŰTŐS Na, ez kész. STEINER Megmarad? II. MŰTŐS Ettől megmarad. Ha csak valaki agyon nem üti. Sötét. Harsogó zene. Szünet. Hosszú szünet. Majd a sötétben egyszemélyes lelkes taps hallatszik, ami átmenet nélkül vad tapsviharrá dagad és kisvártatva ütemes vastapsba megy át. Mikor a szín kivilágosodik, újra a büfét látjuk. Kemény jön be még mindig tapsolva, mögötte a társulat. Mindenki ütemesen tapsol. Körbeállják Kemény elvtársat, és tapsolnak. Csak Steiner és Csengődi 37
