Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)

Böbe nem tapsol: ők a pult mögött az ita­lokat töltögetik. Kemény abbahagyja a tapsot, abban a pillanatban abbahagy­ják a többiek is. Böbe körbe jön a tálcá­val. KEMÉNY (magasba emel egy poharat) Igyunk népünk forrón szeretett Vezé­rének születésnapjára! MIND Éljen! KEMÉNY Igyunk a díszbemutató sike­rére! MIND Éljen! KEMÉNY Igyunk a darabra, a rende­zésre... (körülnéz) Hol a rendező? Hol van a... izé... BÓNYAI (készségesen) Kárász Péter. KEMÉNY A Kárász elvtárs. STEINER Majd én megkeresem. BÓNYAI Tudja, hol van? STEINER Nem tudom, de meg fogom találni. BÓNYAI (Keménynek) Meg fogja talál­ni. Ügyes ember. KEMÉNY Hát akkor elvtársak, enged­jék meg, hogy én gratuláljak elsőnek. Jó munkát végeztek! Nagy elvtársnak külön is gratulálok a lehetőségek meg­teremtéséért. NAGY (megkönnyebbült vigyorral föl- hajt ja a pezsgőt és gyorsan újabb po­harat emel le Böbe tálcájáról) KEMÉNY Ilyen előadás kell nekünk, elvtársak, ilyen kell a Pártnak, dolgo­zó népünknek, a közönségnek, a hazá­nak! Dörgő taps. Az emberek isznak, szétszé­lednek, beszélgetnek, örülnek. A társulat letelepszik az asztalok mellé, akinek nem jutott hely, pohárral a kezében álldogál. A díszasztalnál Kemény, Nagy, Bányai, Szentessy, Harag és Barna Ágnes. KEMÉNY Akkor most térjünk vissza, Bónyai elvtárs, a maga problémájára. Miért gondolta, hogy a darab eszmei mondanivalója bizonytalan? BÓNYAI Kemény elvtárs, itt valami félreértés lesz. Vagy én fejeztem ki rosszul magam. Nem az eszmei mon­danivaló... dehogy!... az előadás... az előadás sikere... a siker látszott bi­zonytalannak... mert hát ugye... Ha­rag elvtárs végeredményben kezdő író, ő ezzel a darabbal debütált, és Ká­rász elvtárs is ezzel a rendezésével de­bütált, legalábbis itt, nálunk, meg az­tán Barna Ági, a mi kis üdvöskénk is ezzel a kettős szereppel debütált, ő még tulajdonképpen segédszínészi státuszban van... Vagyis volt itt né­hány bizonytalansági tényező, de hát kockázat nélkül nincsen előadás, és mi szóhoz akartuk juttatni a fiatalo­kat, mi bíztunk bennük, mi segítettük őket... KEMÉNY Na, de egy ilyen fiatal csa­patban egy megbízható, rutinos szí­nésznő az egész előadás oszlopa lehe­tett volna! BÓNYAI De sajnos Sári megbetegedett az epekövével, hiszen már mondtam Kemény elvtársnak, és volt egy másik szempont is, éppen az előadás sikere érdekében, hogy tudniillik Szentessy Sári nem egy kimondottan népi figu­ra, ő inkább egy primadonna, egy drá­mai alkat, egy Shakespeare-színész- nő, féltem, hogy nem lenne igazán jó a Juliska szerepében. KEMÉNY Az a fontos, hogy ez akis fia­tal elvtársnő nagyon szépen megoldot­ta ezt a kettős szerepet. Ezt nem fe­lejtjük el, gondunk lesz magára, elv­társnő! ÁGNES Kemény elvtárs, én szeretnék kérni valamit! KEMÉNY No, halljuk! ÁGNES De nem így... nem itt. Négy- szemközt. KEMÉNY Négyszemközt? No, nem bá­nom. Fölállnak, előrejönnek. ÁGNES Kemény elvtárs, én szeretnék visszakerülni a Főiskolára. KEMÉNY Nem végezte el a Főiskolát? ÁGNES Nem. Kirúgtak. KEMÉNY Ugyan miért? ÁGNES Letartóztatták az édesapá­mat. Azt mondták rá, hogy áruló. De én ismerem az apámat. Az én apám a legrendesebb ember és a legjobb kom­munista! Ez csak valami tévedés le­het. Biztos, hogy egy áruló, egy igazi áruló rágalmazta megj hogy önmagá­ról elterelje a gyanút. Én azért dolgoz­tam lelkesen, azért vállaltam min­dent, hogy bebizonyítsam a Pártnak, 38

Next

/
Thumbnails
Contents