Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
Ó adta az eszmei irányítást. Meg aztán a határidő is szorított, és mi megtettük a fölajánlásunkat, hogy elkészülünk a darabbal szeretett Vezérünk születésnapjára. BÓNYAI Díszbemutatóval akartuk ünnepelni népünk nagy tanítójának a születésnapját... HARAG És hála a társulat forró lelkesedésének, sikerült. ÁGNES (lelkesen közbekotyog) Igen! Sikerült! Szünet. Kemény elvtárs lassan Nagy elvtárs felé fordul. KEMÉNY Szóval te... itt voltál a próbák alatt? NAGY Itt voltam, illetve... hm, khm... láttam az első képet, az első kép, hogy úgy mondjam, hm, khm... ígéretes volt, igen, az első kép ígéretesnek látszott, az első kép... akkor azt mondtam az elvtársaknak, csak így tovább, ilyen, hm, khm... ilyen ígéretesen... az első kép alapján, hogy úgy mondjam, ígéretesnek látszott az egész... KEMÉNY A többit nem láttad? NAGY Azt mondtam az elvtársaknak, hogy nem dedósok, fölnőtt emberek, ideológiailag képzett elvtársak, akik tudják, mit akarunk, mit várunk tőlük, mit vár tőlük a Párt... KEMÉNY Vagyis te is csak az első képet ismered? NÁGY Nekem más föladataim is voltak, Kemény elvtárs, a begyűjtés, beszolgáltatás, az üzemekben a hóvégi hajrá... KEMÉNY Akkor az előadás rád is a meglepetés erejével hatott. NAGY Végeredményben... KEMÉNY Engem is meglepett. NAGY Valójában, ugye, engem is. Meglepett. Nagyon! Kemény elvtárs kortyol a poharából, erre Nagy bedobja a konyakot, és kísérőként villámgyorsan utánaküldi a pezsgőt. A többiek egyszerre, akár egy balettkar, szintén kortyolnak a poharukból, pontosan annyit, amennyit Kemény elvtárs. Kemény elvtárs úgy helyezkedik, mint aki szólani akar, néma csönd lesz, minden szem Keményt lesi, csak Steiner zörög a háttérben az edényekkel. Kárász ingerülten rá is pisszeg, de Steiner nem veszi tudomásul, tovább csörömpöl. KEMÉNY Minden hasonlat sántít, elvtársak, és ha én most azt mondom, hogy a színház templom, akkor ez a hasonlat is sántít, mert az egyik lába rövidebb. De vonatkoztassunk el itt a klerikális felhangoktól. Számunkra a színház nem az isten háza. Számunkra a színház azért templom, mert szószék van benne: a színpad. Erről a szószékről a mi magasztos eszméinknek kell hallatszaniuk. Világos, elvtársak? Namármost. Az előadás eszmei mondanivalója benne van a darabban. De senki sem dicsekedhet azzal, hogy ő mindenkinél jobban megértette az írót, annál kevésbé, mert gyakran maga az író sem tudja teljesen világosan, mit is alkotott. Igaz, Harag elvtárs? Namármost. Mi nem légüres térben dolgozunk, mi a népnek, a mi dolgozó népünknek játszunk. Hogy az előadás végső célját meghatározzuk, nem elég ismernünk a darabot, szükség van hozzá az élet ismeretére, az emberek ismeretére, nagyszerű célkitűzéseink ismeretére. Ebben van a nép szolgálatának magasabbrendű értelme. Az előadás végső céljában olvad egybe az alkotó, az alkotók, a színházi kollektíva minden egyes munkásának személyisége, egyénisége az általános népi, állami és pártfeladatokkal. Ez a végső cél lényegét tekintve pártos. És ha pártos, akkor helyben vagyunk. Ha nem, az hiba. Sőt. Több, mint hiba. Bűn! Akkor eszméink templomának szószékéről az ellenség hangja szól. Na, gyerünk. Lássuk a folytatást. Kemény kiissza a pezsgőt, a többiek ugyanúgy, Kemény lassan megfordul, kifelé sétál, a slepp követi. BÓNYAI Kemény elvtárs, a feleségem... először ő is benne volt;, de én inkább kivettem a darabból. Úgy gondoltam... SÁRI (epésen) Úgy gondolta, hogy epekövem van. KEMÉNY Ejnye, és mit mond az orvos? SÁRI A következő darabban talán már játszhatok. 34
