Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)

KEMÉNY Hát akkor... örülök, hogy nincs nagyobb baj. További jobbulást! Bányai megvárja, míg Nagy előremegy, aztán újra odasündörög Kemény elvtárs­hoz. BÓNYAI De én nem csak azért, nem csak, mert a feleségem beteg lett- egyébként sem tartottam volna sze­rencsésnek, hogy egy Szentessy Sári a nevét adja ehhez... egy ilyen bizonyta­lan eszmei mondanivalójú darabhoz— KEMÉNY (megáll) Ezt nem értem. Hogy is mondta? BÓNYAI (megijed) Tessék? Hogy mit hogy mondtam? KEMÉNY A darab eszmei mondaniva­lója— mit is mondott? BÓNYAI Mit is? Nem is tudom már... KEMÉNY Bizonytalan. Mintha azt mondta volna, hogy bizonytalan. Nem azt mondta? BÓNYAI Bizonytalan? Azt mondtam volna? Lehet... nem is tudom... KEMÉNY És mióta látja, hogy bizony­talan? BÓNYAI Mióta is? Hát úgy... egy idő óta... KEMÉNY Na, de Bónyai elvtárs, maga itt az igazgató! Miért nem intézke­dett? Miért nem szólt Nagy elvtárs­nak? BÓNYAI De hát én nem... hát én... szó­val nekem ideküldtek a pártközpont ajánlásával egy fiatal vörösdiplomás elvtársat... és akkor kinevezték ezt a Kárászt, ugye, főrendezőnek... hát en­gem nem kérdezett meg senki! Ő a művészeti vezető, ő tudja, ő megbe­szélte Nagy elvtárssal is... én csak gyorsan kivettem a Sárit belőle— KEMÉNY Miért? BÓNYAI Hát ugye... persze beteg is volt. de én arra is gondoltam— KEMÉNY Mire? BÓNYAI (elnémul, nem tudja, mi a jó válasz) KEMÉNY (lassan) Na, jó. Most nézzük meg a második részt. Erre majd még visszatérünk. Keménnyel az élen mindenki el. Marad Kárász és Steiner. KARASZ Ez a nyomorult, ez a szemét, ez a tetű, ez a rohadék, ez a genny, ez a hányadék... Béla bácsi, hát nincs egy szavad sem?! STEINER Ez a ganef. KÁRÁSZ Micsoda? STEINER A te igazgató elvtársad. Egy ganef. KARÁSZ Az mi? STEINER Micsoda zsidó vagy te? Ezt sem tudod? KÁRASZ Ugyan, hagyd már ezeket a faji előítéleteidet! Már rég nem aktuá­lis! De most szólj hozzá! Ez a sváb fa­siszta az én nyakamba akarja varrni az egészet! De tudtam! Én megmond­tam előre. Hát engem föl fognak akasztani! STEINER Ne reménykedj! Legföljebb lesittelnek. Vagy internálnak. KÁRASZ Ez neked „legföljebb”?! Tudod te mi az?! STEINER Voltál te lágerben? KÁRÁSZ Hogy jön ez ide? STEINER Na látod. Azt is megúsztad. Akkor. Most kipróbálhatod. Ezeknél. Más is kibírta. KARASZ De miért én?! Miért pont én?! Hát ez a sváb disznó, hát ő akarta, ő erőltette, hát én direkt ellene voltam, ő verte itt a huppot, hogy kell ez a bemutató, hát csinálom én ezt, ha ö nem kényszerít bele, hát csináljuk mi ezt, ha ő nem erőszakolja, hát csinálod te, ha ő nem nyavalyog itt, hogy bot­rány lesz, hát te is csak azért találtad ki, hogy őt kihúzzuk a szarból!? STEINER Én? Mit találtam én ki? KÁRASZ Ezt az egészet. Miért, nem te találtad ki? Nem te mondtad, hogy a régi sláger így meg úgy? Én találtam ki? STEINER Tudod, mi vagy te, fiacs­kám? Egy rakás bélsár vágj'. KÁRÁSZ Nana! STEINER Egy vamzer. KÁRÁSZ Nana. STEINER Tebelőled lett volna odakint a lejgaljasabb kápó. KARASZ Nanananananaü! STEINER Tudod, mit csináltunk az ilyennel a lágerben? Kitekertük a nya­kát. KÁRASZ Miért, talán nem igaz?! Az egész ötlet tőled származik! 35

Next

/
Thumbnails
Contents