Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
GYURKA (keményen) Szolgálati szabályzat, tizennegyedik fejezet, tizenötödik paragrafus! Zorka hirtelen letépi a szeméről a zsebkendőt, ledobja a köpenyt, a színpad elejére perdül, vonagló csípővel táncol és énekel. A többiek lenyűgözve nézik. ZORKA (énekel) Csak egy nap a világ! Csak egy hajszálon függ az életünk! Ki tudja, mi vár ránk, Ki tudja, holnap mire ébredünk! Ma csörren a dollár, ma júdáspénzt markol a két kezem, ma csordul a pohár - tölts még egy dupla whiskyt, édesem! A testemet adom neked, te a becsületed adod! Én kém vagyok, légy áruló, és forró szám csókolhatod! Csak egy nap a világ! A kémkedésért dollárt kapsz, szívem. Hát leleplezni kár: egy holt kémnőért nem jár semmi sem. Áruld el a hazád! Az USA kémközpont ma jól fizet. Ha whiskyt is ihatsz, miért innál mindig hideg vizet?... PISTA Elég a burzsoá fertőből! (rádobja a lányra a katonaköpenyt, úgy, hogy most a fejét is eltakarja) GYURKA (sóváran) Azért meg kell adni: jól mozog... PISTA Bajtárs, mit fogadtunk meg mi odahaza?-| (egyszerre) Ahol mi állunk, GYURKA I nem rés ]esz a béke front- PISTA J ján, hanem erős bástya! Gyurka és Pista kétoldalt megragadják a letakart leányt, megfordítják, majd a menet kemény díszlépésben kivonul, elöl Novák honvéd, mögötte a két tiszt között a kémnő. Sötét. Hosszú szünet. Majd gyér taps hangzik a színfalak mögül, kisvártatva az is elhal. Zsibongás hallatszik, a felvonásközi szünet zajai. Mikor a szín kivilágosodik, ismét a büfé látható; Steiner áll a pult mögött, a pult előtt az egész társulat. A középpontban Kemény elvtárs. Mellette Nagy elvtárs, körülöttük Bányai, Szentessy, Kárász, Harag és a többiek; a darab szereplői jelmezben. Sápadtan, rémülten lesik Kemény elvtárs szavait, de Kemény elvtárs hallgat. Csengődi Böbe egy nagy tálca itallal egyensúlyoz elő a büfé pultja mö- gül BÖBE Tessék, elvtársak, tessék fogyasztani, tessék Kemény elvtárs, tessék parancsolni, egy kis itóka, ne vesse meg... ez a mi kis házi ünnepségünk, így szoktuk ezt mi, ugye, ősbemutatók alkalmával, itt az író elvtárs, a rendező elvtárs, a színművészek, egy kis amolyan házi ünnepség... tessék csak, tessék... Elveszik a poharakat, szünet. Senki sem iszik. Steiner int Böbének, aki leteszi az üres tálcát, odaviszi Nagy elvtársnak az ő külön örmény konyakját, Nagy egyik kezében a pezsgő, másikban a konyak, de ő sem iszik. BÓNYAI (rekedten) Hát... szóval... Nagy munka volt... KARASZ Az egész társulat... mindenki... BÓNYAI Éjjel-nappal... KARASZ Igen, éjjel-nappal próbáltunk... mindenki keményen dolgozott... az egész társulat... BÖBE Tetszik tudni, Kemény elvtárs, úgy van ez, hogy a színpadnak is megvan a maga ördöge... mindig történhet valami váratlan, valami előre nem látható... KARASZ És mi arra törekedtünk, hogy kiküszöböljük az esetlegességeket, hogy fölkészüljünk minden előre nem látható... izé... eshetőségre... szóval, hogy olajozottan menjen... BÓNYAI Meg aztán Harag elvtárs is csúszott egy kicsit a kézirattal... KARASZ Persze, nem csoda, hiszen ez volt az első darabja... HARAG Na, igen. így aztán éjjel-nappal! Mindent bele! BÓNYAI Nagy elvtárs tudja. Ó is itt volt. Látta, hogy dolgoztunk. HARAG Nagy elvtárs sokat segített. 33
