Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
PISTA Azt már nem! GYURKA Megőrültél? Mi lelt? PISTA Ismerem a szolgálati szabályzatot, viszont az elvtársnőt nem ismerem. GYURKA Csak nem gondolod, hogy... ZORKA (keserű nevetéssel) Talán kémnek néz? Engem?! Hát nem hallja a fájdalmamat? Nem érzi mindazt a szenvedést, mely évek hosszú során át ránk nehezedett? Egy hősi apát sirató gyermek minden bosszúja lángol bennem! (megragadja Gyurka kezét) Vezessenek a parancsnokhoz, és én a kezükre játszom az ellenséget! GYURKA De Pista, csak nem hiszed, hogy ez tettetett? Ostobaság! És ha parancsba adom? Hol az a térkép? PISTA Nem és nem! Ha fobelövetsz, főhadnagy elvtárs, akkor sem! GYURKA (félrevonja Pistát, halkan) Téged nem emlékeztet ez a lány valakire? PISTA Dehogynem! És ha engednék a bennem élő kispolgári csökevények- nek, máris halálosan szerelmes lennék belé. GYURKA Milyen szép is lenne! Enyém lehetne Juliska, tiéd meg ez az elv- társnő. PISTA De bennem a könyvelőnél több a katona. Hogy hívják az elvtársnöt? ZORKA A nevem Zorka Su§ic. (kihúzza magát, a hangja méltóságos) Az apám szerb vasöntő. Harminckettő óta párttag. Maguk határőrök? GYURKA Igen, elvtársnő, mi határőrök vagyunk. ZORKA Es a szovjet elvtársak? Azok is ilyen jóképű legények? Merre vannak a testvéri szovjet csapatok? PISTA (tartózkodón) A szovjet csapatok, elvtársnő... azok máshol vannak. ZORKA Közel magukhoz? PISTA Közelebb, mint hinné, de messzebb, mint gondolná. ZORKA (kacéran) Óh, maga mindig tréfálkozik velem. Kinevet, mert én csak egy lány vagyok... NOVÁK (belép) Főhadnagy elvtársnak jelentem, az az ellenséges katona, akit vállon trafáltunk... (tátott szájjal Zor- kára mered) Nini, a Mari! PISTA Mari? Micsoda Mari? NOVÁK A Stefanovics Mari. A szerb tanító lánya! Azt mondták, színésznő lett Zágrábban. De jóvágású egy kisasszonyka lett belőle! ZORKA C’est pour rire ce quil dit ce bon garcon... GYURKA Mi az? Mit mond? PISTA Mais parlens l’hongrois, Made moiselle. Nem is olyan nevetséges, amit ez a fiú mond. ZORKA Micsoda ostobaság! Honnan ismerhetnék én egy magyar honvédet? NOVÁK De Marcsa, hát nem ismersz meg? (a tisztekhez) Hat éves gyermek volt, mikor a kerítés karója folsebezte a vállát. Emlékszem, ott kötözték be minálunk. A sebhelynek rajta kell lennie ma is. PISTA Mutassa, kérem, a vállát! ZORKA (térdre veti magát Gyurka előtt, átöleli a lábát) Ne kínozzanak! Hazugság, amit ez az ember mond, hazugság! GYURKA (kérlelhetetlenül lehúzza 2hor- ka válláról a köpenyt) Novák elvtárs, igazat beszélt! Éberségéért kitüntetésre fogom fői terjeszteni. PISTA (észreveszi, hogy Zorka a keblében rejteget valamit) És ez még nem minden! (odakap, kihúzza a lány melltartójából a levelet) ZORKA (megváltozott hangon) Főhadnagy elvtárs, nem játszom tovább, mindent bevallók! GYURKA (a csalódás keserűségével) Ahogy nem volt igaz az egyik, nem lesz igaz a másik sem. (Pistához) Olvasd! PISTA (olvassa) Az anégyzetpluszmí- nusznégyzetgyökbénégyzetmínusznégy- acéperkettőa számú ügynöknek, Magyarország. GYURKA Mari, mindent tudunk! Ha nem veti meg egy határőrtiszt zsebkendőjét, ezzel kötjük be a szemét. Nem parfümös, az igaz, de én a dolgozó népet szolgálom, (beköti Zorka szemét) ZORKA (kétségbeesve sikoltozik) Nem akarok meghalni! Nem akarok! Olyan fiatal vagyok még! Nem akarok meghalni! 32
