Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
GYURKA Ó is itt volt erdész? ERDÉSZ Dehogyis! Szegény zsellérek voltunk mi, elvtársak! Favágók. Fát vágtunk az uraknak, és mikor az urak vadásztak, mi voltunk a hajtők. Engem a Párt emelt ki. A Párt küldött iskolára, azóta vagyok én itt állami fó- erdökerülő. PISTA Köszönjük, Jovánovics elvtárs. Elmehet. ERDÉSZ Fogyasszanak az elvtársak egészséggel! (el) GYURKA Na látod! (kitölti az italt két háromdecis fröccsös pohárba) Vesszenek az imperialisták láncos kutyái! PISTA Vesszenek! (koccintanak) A mi drága Juliskánk kacsingató két szemére! GYURKA Juliskánkra! (koccintanak) A mi kis téeszcsénk termelési eredményeire! PISTA Az eredményekre! (koccintanak) Gyurka egy hirtelen mozdulattal a vállán keresztül a háta mögé önti az italt. Pista ugyanúgy. PISTA Látom, főhadnagy elvtárs, győzött benned a kommunista lelkiismeret! GYURKA Csak próbára akartalak tenni. PISTA (nevetve) Te, traktoros! GYURKA (nevetve) Te, könyvelő! Barátságosan mellbebokszolják egymást. Kintről kiáltás: „Állj vagy lövök!” Gyors egymásutánban háromszor. Aztán három lövés dördül el. Ezalatt mindketten villámgyorsan begombolják a zubbonyt, Elcsatolják a derékszíját, fölteszik a tányérsapkát, fölkapják a géppisztolyt, és lövésre kész mozdulattal az ajtó felé fordulnak. Kivágódik az ajtó, csuromvizesen, bikiniben és magassarkú strandpapucsban beront Barna Ágnes mint Zorka SiííiZ. Térdre veti magát Gyurka előtt. ZORKA Tiszt elvtársak, mentsenek meg! GYURKA (döbbenten) Juliska...! PISTA Gyurka, eszeden légy! Ez nem lehet Juliska! ASZTALOS (határőr honvéd kezében füstölgő karabéllyal be. Vigyázzban állva vár) PISTA Mi történt? ASZTALOS Jelentem, ez a női hölgy odaátról átúszott a Dráván, és közben kiabált, hogy ne lőjünk. Három ellenséges katona üldözte motorcsónakon. Az egyiket lelőttük, a másikat vállon trafáltuk, a harmadiknak sikerült elmenekülnie. PISTA Jól van, Asztalos honvéd. Elmehet! (Asztalos el) GYURKA (az egyik trófea szarváról leakasztja a köpenyét, és beburkolja vele a reszkető lányt) Üljön le, elvtársnő, kérem. Mi történt önnel? Mesélje el. ZORKA Az anyám magyar, tőle tanultam magyarul. Az apám szerb. Hősiesen harcolt a német fasiszták ellen mint partizán. Megsemmisített hét német zászlóaljat, fölrobbantott három repülőteret, kilőtt háromszázhetvenhét tankot, maga az áruló Tito nevezte ki altáborszernaggyá. De ő igaz kommunista volt, és az is maradt. Megértette a Tájékoztató Iroda határozatát, hű maradt a nagy Szovjetunióhoz és Sztálin elvtárshoz, a népek vezéréhez és nagy tanítójához. Igaz kommunista... tudják, mit jelent ez odaát? Elhurcolták, megkínozták, talán meg is ölték. Elhurcolták anyámat, mind a hét bátyámat, én évek óta bujkálok, az igaz elvtársak, mert ott is vannak ilyenek, bujtattak házról házra. így szöktem meg. Kérem, mentsenek meg, mentsék meg az igazi kommunistákat, csapjon le a bosszú az árulókra, égessék föl a házaikat, irtsák ki a családjukat! Tudom, merre táboroznak, vezetem magukat! GYURKA Ó, mennyire megértem nemes, perzselő haragját! De mi nem mehetünk el innen; őrségben vagyunk. ZORKA Hát a parancsnokuk hol van? Hogy jutok el hozzá? Vezessenek oda, beszélnem kell vele. Jaj, persze, nem hagyhatják el az őrhelyet... akkor mutassák meg térképen az utat, és én megyek! Nem félek! Apámért, a hazámért, a bebörtönzött elvtársakért... ugye értik? ... mennem kell! GYURKA Mutasd meg az elvtársnőnek a térképen az utat! 31
