Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Pierre Mauer: Tito és a magyar forradalom
radalomból emelkedett ki, és megpróbált a rendetlenségre vagy nyugtalanságra valamilyen megoldást találni. Október 29-én, amikor folytatódtak a megmozdulások, levelet intézett a magyar vezetőkhöz, amelyben nyugalomra intette őket. De ez későn érkezett. A jugoszlávok tévedtek az egész vonalat illetően, és arra gondoltak, hogy békés megoldást lehet találni. Tito megpróbált közvetítő szerepet játszani a világban a különböző feszültségek enyhítésére, és őszintén remélte, hogy sikerül döntő hatást, befolyást gyakorolni a magyar helyzet alakulására, a feszültség enyhítésére, és erre megpróbálta a Hruscsowal való intim, bizalmas kapcsolatát is felhasználni. Ebben az időben tehát kivételes kapcsolata volt Titónak az első számú szovjet vezetővel, és ő azt hitte ennek alapján, hogy tud valamilyen hatást gyakorolni az eseményekre, és enyhíteni tudja a konfliktust. Amikor Nagy Imre személyisége Magyarországon ismét fontossá vált, akkor úgy nézett ki, hogy Tito álma megvalósul. Megdöntötték a sztálinizmust, és a munkástanácsok kezükbe vették a hatalmat - ez egyébként a jugoszláv önigazgatási elméletnek is megfelelt. De amikor Nagy kinyilvánította az ország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépését, akkor Tito leninizmusa ismét a felszínre került, és hirtelen, határozottan, fanatikus módon elkezdte támogatni a szovjet katonai beavatkozást Budapesten. Micunovic, a moszkvai jugoszláv nagykövet részletesen elmeséli ezt az epizódot, amikor Bulganyin és Hruscsov éjszaka repültek egy kétmotoros gépen, amely majdnem összetörött. Brioni szigetén találkoztak Titóval, és „konzultáltak” a jugoszlávokkal, miután már megszerezték az összes többi elvtárs, az összes többi kommunista vezető egyetértését a beavatkozáshoz. Hruscsov a memoárjában elmeséli, hogy ő megdöbbent azon, hogy Tito milyen nagy hévvel támogatta a katonai beavatkozást. Van egy másik adalék is, amely szintén megerősíti azt, hogy Tito, aki az állam ügyeit vezette ebben a válságos időszakban, a beavatkozás mellett volt. Az ezt alátámasztó bizonyítékot a jugoszláv kommunista szövetség belgrádi archívumában találtam. Levélváltás történt a két párt központi bizottsága között 1957-ben, egy olyan időszakban, amikor ismét elhidegült egymástól a két ország. Hruscsov írta alá ezt a bizonyos levelet, amelyben arra emlékezteti a jugoszláv vezetőt, hogy 1956. november 18-án Tito közölte a szovjetekkel: „ha a szovjet hadsereget nem használták volna fel arra, hogy elnyomja a felkelést, akkor a jugoszláv hadsereg vonult volna be Magyarországra ugyanezzel a céllal, mivel ebben az időszakban a jugoszláv csapatokat küldték a határhoz azért, hogy ott különböző manőverezéseket végezzenek. Grosnjak honvédelmi államtitkár ugyanezt mondta egy fogadás alkalmával, amelyet a belgrádi szovjet nagy- követségen tartottak 1956. november 23-án a szovjet delegáció tiszteletére.” Nagyon nehéz ezeket a szavakat interpretálni, ezt érzem itt a reakciókból. Egy héttel később, a pulai beszédet követően Tito ismét mondott valamit, ami nagyon megdöbbentő. A magyar események valószínűleg nagy hatással voltak a jugoszláv vezetőkre, vagy éppen csak blöffölni akart. Bárhogyan legyen is, Tito támogatta a katonai beavatkozást, ami mindenképpen hibás döntés volt, mivel a szovjeteknek nem volt szükségük a jugoszlávok egyetértésére az intervencióhoz, és valószínűleg nem is vártak helyeslést. Ez csupán politikai kérdés volt számukra, és tulajdonképpen Tito 382
