Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Pierre Mauer: Tito és a magyar forradalom
PIERRE MAURER Tito és a magyar forradalom Előadásomban mindenekelőtt Titónak az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos szerepét igyekszem elemezni. Úgy vélem, nagyon rövid időszak volt az, amikor Tito hibákat követett el, és rossz számításai voltak. Ezeket a hibákat talán Szaddam Husszein hibáihoz hasonlíthatnánk az Öböl-háborúval kapcsolatosan. Hogyan lehetne ezt értékelni? A válasz nagyon nehéz erre a kérdésre, főleg akkor, ha arra emlékszünk, hogy Tito kivételes politikai egyéniség volt. De hogyha kétes politikai jellemvonásait is figyelembe vesszük, amelyeket ma Jugoszláviában nagyon sokan vitatnak, akkor azokat a hibákat, amelyeket az 1956-os súlyos válság alatt - ami az ő országának is válságot jelentett - elkövetett, nos akkor ezeket a hibákat még nehezebb megmagyarázni. Ha magyarázatot akarunk adni, akkor két dolgot kell figyelembe vennünk. Először meg kell határoznunk a szovjet-jugoszláv kapcsolatok hátterét ebben az időszakban. Tito, miután 1953-tól különböző reformokat valósítottak meg a kelet-európai országokban, szeretett volna az élére állni ennek a reformmozgalomnak, és befolyásolni ezt a mozgalmat. Az volt a célja, arra gondolt, hogy szövetségest talál magának ehhez a megalomán elképzeléshez Hruscsov személyében, aki a belső szovjet viszonyok miatt nagyon messzire ment el. Tito, ennek a kis, fejletlen délkelet-európai államnak a vezetője, valóban megalomán személyiség volt, és ahogy azt utolsó könyvemben leírtam, jugoszláv-centrikus álláspontot foglalt el. Egész életében tartotta magát ehhez az elképzeléshez mindamellett, hogy meggyőződéses leninista harcos volt. Mindez egyébként megmagyarázza azt, hogy mindenképpen hatalomra akart kerülni és meg akarta tartani a hatalmat. Tehát ezt a kettősséget kell figyelembe venni, amikor arról szólunk, hogy miért változtatta meg olyan hirtelen a véleményét Tito az 56-os eseményekkel kapcsolatban. Az egyik előadó már elmondta, Tito egyáltalán nem volt Rákosi barátja, aki egyébként a Tito elleni harcban nagyon nagy szerepet játszott; jól ismert Rákosinak a Rajk-per idején játszott szerepe. Tito számára Rákosi maga volt a legvisz- szataszítóbb, legszervilisebb kommunista személyiség. Azért, hogy szembe- szálljanak vele, a jugoszláv vezetők úgy gondolták, hogy Nagy Imrét kell támogatni, ahogyan Gomulkát is mint reformert támogatták Lengyelországban. Rákosit Moszkva beavatkozására leváltották és Gerő lépett a helyébe. A jugoszlávok kritizálták ezt a választást; Tito ezt elmondta pulai beszédében. De egy idő után Tito Gerőt kezdte támogatni azért, hogy egy kicsit védje a mundér becsületét, annak ellenére, hogy Gerő is sztálinista volt. Az első szovjet beavatkozás után Tito, akin túlléptek az események, gyorsan elfelejtette Gerőt, és Nagy Imre kormányát kezdte támogatni, aki szintén a for381
