Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Hegedűs B. András: Poznan-Budapest, 1956
után, amikor a magyar párt éjt nappá téve, az elemzés szükségességét hangoztatta. A magyar pártvezetés pánikba esett. Június 28-án, csütörtökön azonnal összeül a párt legfelsőbb szerve, a Politikai Bizottság, és megtárgyalják a Petőfi Kör sajtóvitáját. A most már betekinthető jegyzőkönyvek tanúsága szerint Poznanról még nincsenek informálva. A Politikai Bizottság gyorsan határozati javaslatot vázol föl a Petőfi Kör sajtóvitája ellen és összehívják szombatra (ami akkor is szokatlan, ha akkor még nem volt szabad szombat) a Központi Vezetőség rendkívüli, úgynevezett információs ülését. Ezen a politikai bizottsági ülésen jelen van a teljes régi sztálinista Politikai Bizottság, Rákosi, Gerő, hogy úgy mondjam: mindenki. Döntést hoznak, hogy a Központi Vezetőség elé terjesztik a Petőfi Kör elleni határozatot, intézkedéseket tesznek, pártintézkedéseket Déry Tibor és Tardos Tibor ellen. Ez azért érdekes, mert a sajtóvita jegyzőkönyve még nem lehet a birtokukban, tehát már másnap délelőtt elhatározták az azután harminc évig tartó ideológiai kampánynak a fő csapását. Rögtönözve elhatározzák, hogy Déry Tibor és Tardos Tibor lesz a két fő ellenség. Ezen a politikai bizottsági ülésen határozzák el, hogy a Nagy Imre 60. születésnapján rendezett ünnepséggel kapcsolatban is szervezeti intézkedéseket tesznek. Tudjuk, hogy a szervezeti intézkedés - adminisztratív intézkedést jelent, az adminisztratív intézkedés pedig pártnyelven valamiféle megtorlást. (Talán mai politikai változásaink idején ezt sem árt leszögezni -, hiszen normális nyelven az adminisztratív intézkedés olyasmit jelent, hogy pl. kiállítanak egy csekkszámlát.) Elhatározzák továbbá, hogy sajtókampányt indítanak. Idézek a Politikai Bizottság határozatából: „A Szabad Nép vasárnapi számában igen komoly cikket kell írni, amelyet a Szabad Nép egy-egy szerkesztő bizottsági tagja írjon. Péntek estig el kell juttatni a Politikai Bizottság tagjainak a cikk tervezetét.” Nyilvánvaló, hogy a párt központi lapjának szerkesztőbizottságában már nem bíznak eléggé. Hiszen alig néhány nappal ezelőtt a Szabad Nép egy a Petőfi Kört mennyekbe menesztő cikket írt A szellem napvilága címmel.9 A Politikai Bizottság elhatározza, hogy július 16-ára összehívja a Központi Vezetőség rendes ülését. Ez az a központi vezetőségi ülés, ahol majd Mikojan javaslatára felmentik Rákosit. Nyilvánvaló, hogy június 30-án ezt a lehetőséget nem is sejtik. Másnapra megérkezik a poznani felkelés híre és a Központi Vezetőség szombati, június 30-i ülésén már összekapcsolják Poznant és a Petőfi Kör sajtóvitáját. Rákosi beszámol a moszkvai párt- és kormányvezetők értekezletéről, (a Varsói Szerződés és a KGST intézményesített csúcstalálkozóit csak jóval később rendszeresítik), amelyen már részt vettek Kína és Jugoszlávia vezetői is. Poznantól függetlenül - de a lényegi összefüggéseket jelezve - Rákosi részletesen szól Lengyelország gazdasági nehézségeiről. Elmondja, hogy az előző berlini KGST-értekezleten vitás kérdések maradtak fenn, amelyeket csak Moszkvában, szovjet javaslatra tudtak megoldani. Elhatározták Moszkvában, hogy segítséget adnak Lengyelországnak a széntermelés növelése érdekében, és ezért a szovjet és a lengyel fél lemond a beruházások kölcsönös finanszírozásáról. Vagyis a szovjetek nem fognak hozzájárulni a lengyel szénberuházáshoz, de viszonzásképpen lemondanak arról, hogy a lengyelek a szovjet vasérc-beruházásokat segítsék. Gondolom szokatlan volt 1956 előtt az ilyen mondat, Rákosit idézem: „A lengyel 375
