Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

mechanizmus nem volt képes ellátni feladatát. És mint a szovjet blokk minden országában, a Szovjetunió nagyhatalmi és katonai tervei, valamint a gyors iparosítás az összeomlás szélére juttatták a csehszlovák gazdaságot is. A kommunista vezetés igyekezett rendbe hozni ezt, de megoldásai olyan gazdasági koncepció talaján mozogtak, amelyek a válságot csak tovább mélyítették. Az egyik ilyen intézkedés, amit már 1952-ben előkészítettek, a pénzreform volt. Bevezetését Sztálin és a CSKP elnökének K. Gottwaldnak halála megakadályozta (1953 márciusa); így 1953 júniusában valósult csak meg. A reformnak rettentő szociális következményei voltak, az életszínvonal érezhető csökkenésével és gyakorlatilag minden megtakarítás elvesztésével járt. Leginkább a többgyermekes szülők, a nyugdíjasok és az eddig privilegizált iparágakban dolgozók az érintettek. A pénzreformmal való elégedetlenség növekedett, és ellenállásukat 128 üzem dolgozói fejezték ki sztrájkkal; néhány városban tüntetésekre és a fegyveres erőkkel való összetűzésekre került sor.

A pénzreform utáni nyugtalanság volt a kommunista vezetést és annak politikáját ért első nyilvános kritika. A rendszer és főbb szerveinek politikai elszigetelődése az eddigi legmagasabb fokra jutott. A CSKP vezetése a régi módon reagált. A kritikát az osztályellenség művének kiáltotta ki, amit külföldről irányítanak és kikiáltotta a „kemény kéz” politikáját. Ennek fő pontjai voltak: a sztrájkok szervezőinek és a tüntetések résztvevőinek bíróság elé állítása, a többi „ismert lázító” szociális alapon való megbüntetése (a szociális előnyök megkurtításával); azokat, akik a reform folyamán politikailag meginogtak, eltávolították a funkciókból. A „kemény kéz” politikáját Zápotocky elnök június 11-én jelentette be, azon a napon, amikor az NDK bejelentette az új kurzus kezdetét. A CSKP politikájának megváltoztatására a „kemény kéztől” az új kurzusba való átmenetre később, Zápotocky moszkvai látogatása után került csak sor. Július 11-én és 16-án ülésezett a CSKP vezetése, ahol kritizálták az addigi politikát, mégpedig a szovjet vezetők nézeteinek szellemében. A kritikus szellem ugyan félelmet ébresztett a résztvevőkben, nem lesz-e eltúlozva a hibák beismerése, ami kétségessé tehetné a szocializmus építésének fő irányvonalát, viszont mindannyian egyetértettek a gazdaság állapotát analizáló tanulmány elkészítésével, a politikai helyzet elemzésével és a javasolt változásokkal. 1953. augusztus 2-án a CSKP vezetése elfogadta a „Tézisek a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetről, a párt és a kormány feladatairól a legközelebbi időszakban” című dokumentumot. A tézisek, melyekhez Moszkva is elküldte kritikus megjegyzéseit, az első jelentősebb önkritikus megközelítését jelentették saját politikájuknak. A csehszlovákiai új kurzus alapjaivá váltak és eladdig szokatlan kritikus hangvételükkel váltak ismertté.

Hasonlóan kritikus volt Zápotocky referátuma, amit a CSKP KB ülésére készített. Az augusztusi Tézisektől Zápotocky szeptember 4-i referátumáig az eredeti megközelítés szempontjai jelentősen megváltoztak. A szovjet vezetés megemlítette az eddigi politika túl önkritikus megítélését, így a CSKP vezetői gyengítették a kritikát például a biztonsági erők és a pártapparátus vonatkozásában. És főleg teljesen eltüntették saját politikájuk kritizálásának jeleit. A bírálatok csak a CSKP alacsonyabb fokát érték, a minisztériumokat és tömegszervezeteket. Szeptember 15-én, V. Siroky miniszterelnök bejelentette a hibák kijavítását, főleg a gazdaság területén. Ezzel bejelentette a

357