Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Karel Kaplan: Csehszlovákia, 1956 (Paulik Antal fordítása)

csehszlovák új kurzust. Tartalma nem tért el a szovjet blokk más országaitól. A nehézipar és hadiipar jelentős visszafogását feltételezte a könnyűipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások előnyére. A cél: sürgősen emelni a lakosság életszínvonalát. A politika területén a legfontosabb a parlamenti és helyi választások előkészítése, a törvények betartása, valamint a hatalom és funkcionáriusok kapcsolatainak javítása a lakossággal.

A politikai irányvonal kiigazításának előkészítésére hatással voltak az NDK-beli és főleg magyarországi események. A kommunista funkcionáriusok először azt hitték, hogy a két ország belső ügyéről van szó, csak július közepétől kezdték megérteni, hogy itt sokkal mélyebbek az összefüggések. Ezt csak megerősítette a júliusban kezdődő tömeges kilépés a mezőgazdasági szövetkezetekből, amit közvetlenül a magyar események motiváltak. Nemcsak a helyi, de még a vezető pártemberek sem voltak egységesek a jelenség megítélésében. Zápotocky bejelentette a kilépés szabadságát, ami a vezetés egyes tagjainak ellenkezését váltotta ki (A. Novotnyét).

Az új kurzus sorsa és eredményei nem voltak egyértelműek. Míg a gazdaságban, ahol a központi szervek döntöttek, az addigi állapothoz viszonyítva jelentős eredményeket hozott, a politikában épp ellenkezőleg. A politikai irányvonal kiigazítása az alsóbb szintű vezetők ellenállásába ütközött, akik nem értették meg és vonakodtak kiengedni kezükből az addigi eszközöket a hatalom és állampolgár viszonyából. Csaknem egy évig tartott, míg ezt az ellenállást legalább részben sikerült megtörni. Az új kurzus értelmezései és megvalósításbeli ellentétei a CSKP vezetésében is jelentkeztek Zápotocky és Novotny ellentétének formájában. Novotny kezdeményezésére a szovjet vezetés döntött: az 1954. április 6—8-i közös gyűlésen Novotny pártjára állt és kritizálta Zápotockyt.

Gazdasági és szociális területen gyorsan jelentkeztek az új kurzus első eredményei. Két évre - 1954-55 - valóban a gazdaságpolitika fő céljává vált az életszínvonal növelése és háttérbe szorította az „állam védelmi képességét”. Gyorsan növekedtek a lakosság bevételei és azok reálértéke is (a bérek 1954- ben 10,4%, 1955-ben 5,2%, a parasztság jövedelme 30%-kal egy hektár földre). A lakosság vásárlásai rekordnövekedést értek el (1954-ben 18%, 55-ben 10%). Olyan növekedést, illetve ugrást jelentett ez az életszínvonalban, amilyen addig és sokáig azóta sem volt. Jellemezte a jövedelmek növekedése és az árak évenkénti csökkentésének ígérete (1953-54-ben az árszint 83,2%-kal csökkent), a foglalkoztatottság növekedése (198 ezer új munkahely). A növekedés mellett megváltozott a fogyasztás struktúrája is: a rezsim biztosította az alapvető élelmiszerekkel és ruházattal való ellátást, a társadalom pedig átállt az ipari termékek növekedő fogyasztására (hűtőgépek, mosógépek, rádiók, sportcikkek stb.), a tömeges felhasználás küszöbére érkeztünk. 1955-ben születtek meg az átmenet csírái.

A csehszlovák gazdaságpolitika változásának voltak belső és külső forrásai. Az első ez utóbbiak között a nemzetközi feszültség csökkenése (Korea, Vietnam, a genfi légkör 1955 júliusában), valamint a szovjet politikai és katonai tervek korrekciója Európában. A békés egymás mellett élés prokla- málása jelezte a Szovjetunió visszalépését hadserege gyors kiépítésétől. Csehszlovákiában ez érezhető csökkenést jelentett a hadikiadások terén (1953-ban 21%, 1954-ben 29%), valamint a hadiipari termelésben (1954-ben 16,5%),

358