Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
MÁSODIK RÉSZ A háttérben fehérre meszelt parasztház piros cseréptetővel, muskátlis ablakokkal Zöld kerítés. Ragyogó napsütés. Idill Kintről cigányzene. Békés Endre vagyis Kovács Gyurka hangja kívülről. GYURKA (hangja) Most öntsétek a szíveteket abba a hegedűbe! Úgy muzsikáljatok, hogy még a tulajdon öreganyátokat is megríkassátok! Utánam! Bejön Gyurka kék overállban, kezében hatalmas franciakulcsot lóbál, madzagon egy papírmaséból kivágott traktort húz maga után. Feje - mint a korabeli kiskatonáké - kopaszra nyírva. Követi Valkó mint Kolompár Peti piros lajbi- ban, fején fekete paróka, orra alatt fekete kónya bajusz, kezében hegedű. A többi zenész kék lajbiban, zeneszerszámokkal: brácsa, bőgő, cimbalom. GYURKA Kolompár Peti! Cimborám! Egy! PETI (térdre zuhan) GYURKA Kettő! PETI (két tenyerére ereszkedik) GYURKA Cimbalom! (két zenész magasra emeli a cimbalmot) Három! (Kolompár Peti hátára teszik) És most, hogy a szívem meghasadjon! Gyurka dalra fakad, a banda játszik, Kolompár Peti térden állva húzza a prímet, a cimbalom Kolompár hátán; a cimbalmos így veri a hangszerét. A zene persze play-back, a színészek láthatóan csak mímelik a muzsikálást. GYURKA (énekel) A belgrádi hegyek alatt Három piros rózsa fakad, Egyik orcám bús haragja, Másik szívem indulatja, A harmadik, a harmadik Piros vérem zuhatagja. Elhagyom a kis falumat, Sok dolgos jó elvtársamat. Csak egy barna lány nem bánja, Hogy elmegyek messze tájra, Fegyveremmel megvédeni, Őrtállani a határra! Húzd, még egyszer húzd! „Elhagyom a kis falumat...” A házból kiperdül Barna Ági mint Jul- csa csizmásán, babos fejkendővel, megil- letődve hallgatja a dalt, melynek végén Gyurka lerogy a földre, és átöleli Julcsa térdét. JULCSA Ugyan már, Gyurka, ne bolondozz! Állj föl! GYURKA Nem én, soha! (észreveszi, hogy Kolompár térdel, rákiált) Állj föl, pajtikám, ha egy szerelmes térdel! (Kolompár folugrik) Itt maradok, Juliskám, míg csak indulóra nem szól a trombita. Látod, látod, utólszor hallod most a hangomat. Két dolog volt a világon, amit szerettem, az egyik a traktorom, a másik a Julcsa. A traktor meg a Julcsa: ez volt az én életem! Tudom én, hogyan gondolkoztál rólam. Nem köll a traktoros! Éjjel-nappal a határban, az nem nyugalmas élet. Csak fűztél, fűztél engemet. Mert nem tanultam tovább, nem lettem könyvelő. Pedig én téged Juliskám úgy szeretlek, tudod, de úgy, hogy azt nem is tudod! Csak egyet kérek, mielőtt elmegyek, csak egyetlenegyet! JULCSA Most az egyszer, hogy úgyis elmész, hát nem bánom! GYURKA Fiúk, hátra arc! (a zenészek megfordulnak. Hosszú, forró csók. Mikor Gyurka elengedi a lányt, magasra emeli a franciakulcsot, akár a kardot) Most már jöhet az ellenség, jöhetnek a láncos kutyák! Kintről cigányzene hallatszik, és Debreceni Dezső mint Kádár Pista hangja. PISTA (hangja) Testvéreim, népi zenészek, kedves elvtársak! Úgy muzsikáljatok, hogy még a tulajdon öreganyátokat is megríkassátok! GYURI (haragosan) Ki mer ott még hú- zatni, ahol én mulatok?! JULCSA Hisz ez a Kádár Pista hangja! GYURKA (csalódottan) Persze, a könyvelő elvtárs, az észkombájn! Bejön Debreceni mint Kádár Pista tintafoltos fehér köpenyben fekete könyökvédőkkel, hóna alatt akkora könyvvel, mint egy világatlasz, feje kopaszra nyírva, akár Gyurkáé, orrán kerek, 28
