Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
drótkeretes szemüveg, mögötte a zenészek ugyanolyan szerelésben, mint az első csapat. PISTA Harcos jó reggelt, Juliskám, szervusz Gyurka! Kollégák vagyunk! Húzd rá, pajtás, az én nótámat! (énekel) Addig könyvelő a Kádár Pista, Míg a behívóját meg nem kapja. Míg a könyvelőt a Pártja Nem állítja a határra. Ej-haj, nem bánom! De a helyem a seregben megállóm! Engem uccse, teremt uccse, A helyemet megállóm! Búcsúzni jött most a Kádár Pista; Holnap már kezében lesz a puska. Kis Juliskám, isten áldja, Indulnom kell a határra! Ej-haj, nem bánom, Juliskámat mindhalálig imádom! Engem uccse, teremt uccse, Mindhalálig imádom! JULCSA Szép magától, Pista, hogy eljött, és tőlem is el akar búcsúzni. GYURKA (gúnyosan) Szép... nagyon szép, könyvelő elvtársi PISTA Tévedsz, Gyurka, nem vagyok többé könyvelő! Katona vagyok, holnap már katona leszek, határőr! Hallja édes Juliskám, határőr! Persze, míg civil voltam, könyvelő, addig rám se nézett. Jól tudom, hogyan gondolkozott rólam. Mi az, egy könyvelő? Nem érdekes, nem regényes... egy könyvelőnek nem kérges a tenyere... nem lehet sztahanovista... Csak fűzött, fűzött engemet. De most katona vagyok, a katonákat biztos szereti, hát eljöttem, hogy megmondjam, én nagyon- nagyon szeretem. Viszontlátásra, Juliska! Csak egy van, amit kérnék, csak egyetlenegyet kérnék... JULISKA (meghatva) Hát Pista, most, hogy elmegy, jól van, nem bánom... GYURKA (elkeseredetten) Egész kollektíva, hátra arc! Mindkét cigánybanda hátraarcot csinál, Julcsa és Pista összeölelkeznek, hosszú, forró csók, közben Pista hóna alól nagy csattanással leesik a főkönyv. Csók után a magasba emeli az öklét. PISTA Most már jöhet az ellenség, jöhetnek a láncos kutyák! JULCSA Ebben a pillanatban mindketten egyformán drágák nekem. És ha megkérnének rá, megcsókolnék minden határra induló magyar katonát. Most mindkettőtöket egyformán szeretlek! Menjetek, védjétek meg határainkat, szocialista vívmányainkat, gyárainkat, földjeinket, a mi kis tée- szünket, védjétek meg a békét! Menjetek, mi, magyar lányok, a szívünket küldjük veletek, és ez a szív megvéd minden bajtól és veszedelemtől! Most pedig, fiúk, nekem húzzátok! (énekel) Büszkén nézek a téeszben szerteszét, Számba veszem a legények elejét. Kádár Pista, Kovács Gyurka, mindkettő, Hogyha csókot akar tőlem: üsse kő! Míg a népet védik ők a határon, Azt a néhány esztendőt én kivárom. Megvédik a népi demokráciát, Bátorságuk visszarettent száz halált! Mindegy nekem, traktoros vagy könyvelő, Leszek nékik hűséges, jó szerető! Békét védik - kezükben jó fegyverek, Én meg addig helyettük is termelek! Menjetek! Úgy markoljátok a fegyvert, olyan biztos kézzel, ahogy eddig a szerszámot, a tollat! És ha visszajöttetek, majd meglátjuk, kinek leszek a felesége. Kovács Gyurka és Kádár Pista összeölelkeznek. GYURKA Bajtárs, ahol mi állunk, nem rés lesz a béke frontján, hanem erős bástya! PISTA Bajtárs, ahol mi állunk, be nem teszi a lábát az ellenség; csaholhat az imperialisták láncos kutyája! A traktor mögül mindketten előkapnak egy-egy'zöld sávos határőr-ávós tányérsapkát és a kopasz fejükre teszik, majd a zenészekkel együtt kettes sorokba fejlődnek, és egyszerre lépve kimenetelnek a színről. Julcsa a kendőjét lobogtatva könnyes szemmel néz utánuk. Közben nóta: 29
