Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Czeslaw Milosz: Antigoné (részlet) (vers)
CZES-LAW MILOSZ Antigoné (RÉSZLET) A magyar munkások, diákok és katonák emlékének ajánlom ezt az 1949-ben írt töredéket. ANTIGONÉ: A sorsnak átka késztet áldozatra, s az áldozat a sors átkát kihívja. Amely, ha teljesül, már nem lehet saját parányi életünket menteni, és nem lehet sorsunkon könnyet ejteni. S minden hiába. Száguldj on hát végig a pusztulás a szívtelen világon, s akik ma még keservünkön nevetnek, azoknak döntse romba városát. Kreón törvénye! És Kreón parancsa! Mit tesz Kreón, ha pusztul a világ? ISMÉNÉ: Igen. De látod, szüléink nem élnek, s testvéreink sem élnek. És hiába lázadsz, őket fel nem támaszthatod. A kihalt városban botra támaszkodva aggastyán botorkál, elesett fiait hiába keresvén. Kis öregasszonyok topognak a porban halk siránkozással. De már a hamuból, az üszkös romokból imhol a csalán, az ürömfű éled, s egy lepke, mint tűzben felröppenő pernye táncol a harcvájt szakadékok szélén. A gyerekek újra járnak iskolába, s a szerelmesek kezüket összefűzik.
