Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Wiktor Woroszylski: Város (vers)

WIKTOR WOROSZYLSKI

Város

Hát még ezt is meg kellett érnem, hogy legyen mire emlékeznem: összetört égbolt-törmeléken járni tétován, idegenben.

Majd alászállni. Nem a pokolba - a földalatti segélyhelyre, vakondok-szemű orvosokkal szorgoskodni a kór-veremben.

Nézni, hogyan szívódik lassan az üveg-erekben a vegyszer, a seb sajgását átérezni, látni: éber tanú-szemekkel.

Feljönni. És túlélni mindent.

S a város üszkein megállva, újra hinni csupacsiriz-menny megragasztgatott angyalában.

(1956. november)

(Lengyelből fordította: Gömöri György)

347