Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Engelmayer Ákos: Mi és Ti (részlet)
ENGELMAYER ÁKOS Mi és Ti* A lengyel-magyar barátság egyedülálló jelenség Európának nemcsak ezen a táján: az államalapítástól egészen a trianoni békéig közvetlen szomszédságban élő két nép történelme során szinte sohasem fogott egymás ellen fegyvert (s ha igen, az mindenkor tragikus következményekkel járt mindkét nemzet számára). Az ezeréves dinasztikus, kulturális, egyházi, katonai és nem utolsósorban kereskedelmi kapcsolatok, a közösen vívott szabadságküzdelmek nemcsak az egymásról kölcsönösen kialakított pozitív képet teremtették meg, hanem a barátság, testvériség, a sorsközösség mélyen gyökeredző tudatát is. „Lengyel vagyok s nekem is a csontjaimban, a véremben él a magyarok iránti szeretet ősi ösztöne” - mondotta néhány hónappal halála előtt Jaroslaw Iwaszkiewicz. A háború utáni lengyel irodalom egyik legnagyobbika egyetlen mondatban fogalmazta meg azt, ami érthetetlen Európa más népei számára, azt, amit nem tudnak (vagy nem akarnak) megmagyarázni a történészek, azt, amit oly gyakran támadnak, amit misztikusnak és reakciósnak bélyegeznek meg az „új, szocialista tartalmú magyar-lengyel barátság” magyar prófétái. Igen, ez a barátság valóban nem más, mint ösztön, a legősibb: a biztonság, a segítség igényének, keresésének ősi ösztöne. Természetesen más tényezők határozták meg ezt az „ösztönt” a középkorban, amikor a két ország közös sorsát dinasztikus kapcsolatok alakították, s megint mások, amikor a két nép függetlenségi mozgalmait hasonló ideológia jellemezte. De az „ösztön” élt, s így az újabb és újabb nemzedékek az egyre változó történelmi körülmények között mindig hivatkozni tudtak a barátság és testvériség évszázadok során kialakult ethoszára. Mert az állandóan változó történelmi körülmények ellenére a hagyomány alapja, lényege változatlan maradt: hasonló külső veszély, közös ellenség, tehát közös nemzeti érdek. „Mivel pedig a lengyel és a magyar nemzet múltjában, szokásaiban, szabadságjogaikban annyi közös vonás van, s az ellenség is közös, mindez indokolja, hogy egymással közös szövetségre lépjenek” (II. Rákóczi Ferenc levele Stanislaw Leszczynski lengyel királyhoz). Stanislaw Worcell, Kossuth barátja és munkatársa az emigrációban a Demokrata Polski című lap hasábjain így írt 1849-ben: „Magyarország és Lengyelország mint két évszázados tölgy külön törzzsel nőtt ugyan magasba, de a fold alatt szélesen elterebélyesedő gyökereik idővel láthatatlanul, elszakíthatatlanul egymásba fonódtak. Az egyik léte és ereje a másik életét és egységét jelenti”. Pontosan 90 évvel később, a hitleri Németország *A forradalom 33. évfordulóján. 1986-ban Lengyelországban szamizdatban megjelentetett lengyel-magyar irodalmi antológia bevezetőjének részlete. 341
