Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Engelmayer Ákos: Mi és Ti (részlet)

Lengyelország elleni támadásának előestéjén (augusztus 20.) Kodolányi János fogalmazta meg a magyar közvélemény többségének álláspontját: „A lengyel szabadság sérthetetlensége és függetlensége szoros összefüggésben áll a magyar szabadsággal és függetlenséggel. És fordítva”. E sorsközösség tudatával magyarázható, hogy Magyarország a II. világháború évei alatt - bár hivatalosan a III. Birodalom oldalán harcolt - a lengyel menekültek tízezreinek nyújtott menedéket és otthont, tette lehetővé a menekült katonáknak, hogy eljussanak Nyugatra és az ott alakuló lengyel hadsereg soraiban folytathassák harcukat hazájuk szabadságáért. Ennek tudható be az is, hogy a megszállt Lengyelország területén a magyar alakulatok és katonák a polgári lakosságnak segítséget és védelmet nyújtottak, a partizánoknak, majd a varsói felkelés katonáinak fegyvert, lőszert és gyógyszert juttattak. Az egymásra utaltság hagyományos politikai gondolata született újjá a sztálinizmus évei után, ezt harsogták a diákok és munkások 1956. október 23-án a Bem szobornál, a Parlament előtt:

„Minden magyar együtt halad követjük a lengyel utat!”

Ez a jelszó, a magyar-lengyel barátság hagyományának elemi erejű megnyilvánulása volt a vérbefojtott magyar forradalom nyitánya.

A tragikus magyar szabadságharc 30. évfordulóján, ezeréves történelmünk háború utáni fejezete legfontosabb sorsfordulóinak tükrében a költészet szavával idézzük fel népeink ma is élő és egyre újabb tartalommal gazdagodó barátságát.

342