Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Andrzej Sieroszewski: Lengyel költők az 1956-os magyar felkelésről
S te nép, csodáld e tettet, e nagyszerű eredményt: ki egyszer született meg - kétszer is eltemették. S te nép, csodáld e tettet,n (Wislawa Szymborska: Temetés Fordította: Gömöri György) Sliwiak pedig így szól: Csak bátran, orvos, szívd ki a vért, amennyi kell, mind üvegbe gyűjtsed, csak annyit hagyj, hogy éljek és örülni tudjak győzelmüknek. (...) Nézd orvos, mennyien vagyunk... Önts életet barátaink szívébe. Siess, orvos, nem várhatunk. Sebesült vár a vérre.12 (Tadeusz Sliwiak: Dal a vérről Fordította: Gömöri György) Néhány vers hangütése igen bensőséges, személyes (Hordynski, Iwaszkiewicz, Sutarski, Wazyk, Woroszylski). Szerzőik közül ketten, Wazyk és Woroszylski a felkelés napjaiban Magyarországon tartózkodtak, ezzel magyarázható az élmények rögzítésének közvetlensége. Wazyk megrázó Qui tacent clamant című verse ezeket az élményeket idézi („Veletek voltam aznap, mikor a Bem szobornál / magyar és lengyel zászlók alatt ujjongtatok /.../ A nagy kavarodásban, Déry, te kerestél / aggódva telefonon: bajom nem esett-e?”, majd a lengyelekhez címzett keserű szemrehányással záija: Mi, lelkiismerete a történelemnek, hallgatunk - államérdek ez a néma beszéd... Hol a felkelők hamván keserű füst terjeng, a végső mítosz összedőlt. De Bem emléke ép}3 (Fordította: Gömöri György) 336
