Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - SZÍVHANGOK - Andrzej Sieroszewski: Lengyel költők az 1956-os magyar felkelésről

került író, a Wspólczensnosc című lap generációjának élvonalbeli képviselője (Grochowiak). A magyar felkelésnek szentelt versek tehát nem egyazon eszmei vagy politikai színezettel rendelkeznek, nem ugyanannak a költői csoportosulásnak vagy iskolának tövéről fakadnak.

A versek zöme alkalmi jellegű, minthogy nem csupán meghatározott közéleti eseményre vonatkoznak, hanem a szerzők szándéka szerint gyorsan és közvetlenül meg kell ragadniok az olvasót, alakítaniok kell a közvéleményt - jelen esetben - eszmei-politikai kérdésekkel kapcsolatban. E háttérből kiválnak Stanislaw Czycz, Grochowiak és Zych költeményei, amelyek egyetemes általánosítással, némileg absztrakt módon távolodnak el az események színhelyétől és időpontjától. Mindemellett azonban a magyar felkelésnek szentelt versek igen sokszínűek, tematikai és formai szempontból egyaránt.

Számos vers közös vonása az emelkedett, patetikus hangütés. Ebből a szempontból jellemző Zarebski A magyarokhoz című verse, melyben a többi között ezt olvassuk:

Borzadunk a Visztula mentén Épp úgy, mint lenn a Dunánál.

Mert lehet-e nyugodt a testvér, ha társára halál vár?

(...)

Tengerár nem olthat lángot ott, hol a szív izzó, vörös...

A vér, mit adtunk s adtatok mint a szabadság s harc: közös!10

Ezen kívül azonban némely versben erőteljesen érvényre jut a keserű irónia CAndrzej Strumillo, Szymborska, Zych), másokban megkapó az egyszerűség, az agitáló felhívás, a szinte katonás ritmus. Vessük össze példaképpen Szymborska metsző iróniáját Sliwiak forró, sallangtalan kiáltásával:

Az agyagból kiszedték, most márványban a koponya, párnákon tente-tentét csilingel sok medália.

Az agyagból kiszedték.

Felolvasták sorjában:

a) ez biz’ derék legény volt

b) a zenekar most játszhat

c) be kár érte, hogy meghótt.

Felolvasták sorjában.

335