Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EGY '56-OS "HISTÓRIÁS ÉNEK" - Herbert Egon: A sopronkőhidai fegyház balladája (vers)
A jogászok már olyan messze jártak Mint földi ember számára az ég... A börtön felé katonák vonultak. Üvölt egy hang: - Mi lesz velünk ma még? Határvadásztól, smasszerektől népes A börtönünkön kívül minden ház. A géppuskák újra felénk fordultak. Új ordítás: - Hasalj gyorsan! Vigyázz! A katonaság három vagy négy napja A rabok miatt készültségben állt S mert éjjel-nappal hóban toporogtak, Nem alhatott, - hát rosszban sántikált. Ezért mikor most ostromolni jöttek És kezdődött a fegyencpuhítás, Fáradtak voltak és szörnyű dühödtek, Nem kellett nekik semmi bíztatás. Négy oldalról lőtték a börtönházat Egy óráig vagy tovább is talán. A néma börtön hüledezve állott, Golyó pengett az ablakok vasán. Aztán egy percig csend borult a tájra, Majd felharsant a csataordítás, Állandóan lőve, átkokat üvöltve Betört pár őr és sok határvadász. Oly rengeteg a fegyveres vadállat, Hogy számolni sem győzi azt a szem. A zászlóalj olyanok ellen támadt, Akiknek nincs egy parittyájuk sem.- Ütő-, vágószerszámot mind ledobni! - Hangzott az első vad parancsolat. Még egy sem mert az emeletre jönni, Csak lent lapul, de ordít nagyokat.
