Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - EGY '56-OS "HISTÓRIÁS ÉNEK" - Herbert Egon: A sopronkőhidai fegyház balladája (vers)

- Hadd menjen!... Nem!... Kuss a hétszentségit! Vitázva zúg a nagy tömeg vagány.

Fölénybe jut az optimista tábor,

Még mindig hisz a tépázott zsivány.

Már hajnal van. - A hold sovány sarlója Bujdosva ül a fellegek mögött.

Elítéltek ítélete alapján A parancsnok most hazaköltözött.

És reggel tényleg jöttek a jogászok.

Az arcokra a remény fénye hullt,

Mert rabbizottság tárgyalt velük nyomban,

Mely még az éjjel gyorsan alakult.

Tárgyalás közben üvöltés hallatszik:- A toronyban már nem a smasszer áll!

Mert soproni erdőmémök diákok

Kara őrségben, így áll most a bál.

A tárgyalás nem akart végetémi Két hosszú nap és lassú éjszakán,

És minthogy eddig nem szabadult senki Morgás terjengett már a rabtanyán.

Most két napig viszonylag csendben voltak, Néhány smasszer is félve visszatért,

De harmadnapra ismét felzúdultak - Mi lesz hát végre?... Nincs semmi?... Miért?

De rend volt még és nem bántottak senkit, Látták, a szép szó ígéret maradt,

A parancsnokkal akartak beszélni,

Telefon nincs, hát nő az indulat.

Majd hirtelen - mintegy varázsütésre Kámforrá vált az összes benti őr S az emeletről látták a zsiványok,

Hogy gyorsan szűk lesz testükön a bőr.