Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - EGY '56-OS "HISTÓRIÁS ÉNEK" - Herbert Egon: A sopronkőhidai fegyház balladája (vers)

- Gyerünk! - ordít egy vágottképű srenker- Nincs veszély... Ne féljetek! Gyerünk!- A nagykapun törjünk ki a szabadba, Nem lőnek, - mert az őrség is velünk! Elterjed most a vészes torz üvöltés Mint fékevesztett farkasordítás,

Rohannak már a nagyidős fegyencek Hisz nem kell nékik semmi bíztatás.

A nagykaput teherautóval zúzni Értékes percek kínos műve volt,

Miközben kinnt a szökött ávós hadnagy A félszt feledve riadót dobolt.

S mert a börtöntől csak néhány méterre Határvadászok laktanyája áll,

Üvölt az ávós: Fegyverbe, elvtársak!

Odaát nálam les már a halál!

Mikor hát végül megrepedt az ajtó És meglódult a rabok vad hada, Határvadászok hasaltak a földön És csillogott a géppuskák vasa.- Engedjetek! - ordítanak feléjük r- Vissza! - üvölti rekedten egy száj - Engedjetek! - hallatszik újra-újra - Szabadságnak engedni muszáj!- Szabadság kéne? - Tűz! - ordít az ávós. Tíz géppuska szárazon kelepel,

Elölről... oldalt... hátul a toronyból

És hull az ember mint véres lepel.

Fütyül, sivít a géppuskák golyója,

A rabruhákat ólom veri át És kergetik a börtönépületbe A kitörőknek véres, vert hadát.